Felettünk fényre derült a viharos égbolt,
ahogy egymásra leltünk.
Abban a két tengerkék szemben,
és angyali tekintetben elvesztem,
mint Odüsszeusz a rengetegben.
Hasa és orra hófehérje,
háta és sátor fülei teslaszürkéje
csillagként ragyogtak képzetem tükrébe’.
Hisz álmaimban már
láttam őt korábban
Néhány átgondolt közelítő lépést tettem
és egy félénk, halk hellót felé elejtettem.
Majd megérintettem tiszta szűzi arcát,
s ő vállamra tette mind a két mancsát.
Ezután fejét is oda helyezte,
és felém döntötte boldogan lihegve,
mint ki épp azt súgja fülembe:
ez mintha a sors lenne.
Tán ő is álmodott velem korábban
egy őszi éjszakában?
Az idő érzésre mintha megállt volna,
ám a déli harangszóval jött a búcsúóra.
Viszont ígéretet tettem huskynk fülét vakarva,
találkozunk még, ha a sors is akarja.
Author: Farkas Norbert
Farkas Martin Norbert vagyok, magyar irodalom és nyelvészet szakos egyetemi hallgató. A művészet életem jelentős hányadát végigkísérte, és több ágazatban volt szerencsém kipróbálni magam a néptánctól kezdve a színészeten át az amatőr dj-zésig. Az írással kapcsolatos ambícióm először 2018 nyarán lángolt fel bennem, kiélni pedig először 2020-ban nyílt alkalmam. Mint író, az alkotással határozott célom az emberek szórakoztatása és az olvasás, mint hobbi újranépszerűsítése.