Valentina 1.

A parkban váratlanul csend lett. Fél órája még nagy volt a hangzavar. Csecsemők hangoskodtak, gyermekek. Kutyák ugattak. Férfiak danoltak, valószínűleg nem könyvtárból vagy múzeumból jöttek. A lányok a tegnap esti elmaradt vagy sikertelen találkozásról csiviteltek. Az asszonyok pletykákon osztoztak, nem is vették észre, hogy körülöttük a madarak is egymással perlekednek.
Az író semmit nem értett. Eddig a zaj miatt nem tudott írni, most meg a hatalmas csend zavarta. Úgy látszik, mindegy volt. Nem megy se így, se úgy- gondolta. A szerkesztő már szinte óránként csörgetett, pittyent az újabb üzenete. Két napja volt már csak, de nem ment az írás. Vagy nem volt ötlete, miről írjon, ha meg volt, arról nem tudott írni.
Egy hete ment ez így. Akkor találkozott Valentinával. Tizenévesen megközelíthetetlennek gondolta, aztán mire megtudta, hogy Valentina ugyanezt hitte róla, s csak a szemébe nézés, egy érintés hiányzott… már késő volt. Tina, ahogy akkor hívta mindenki (kivéve az akkor még csak az íróságról fantáziáló későbbi írót) egy távolabbi egyetemre ment.
De most negyven év után újra látta őt, és a másnapi rántottás reggeli óta csak arra az elveszített negyven évre tudott gondolni. Először ezt akarta megírni, ezt a negyven évet. De sehogy sem sikerült. Bejárt minden zugot, ahol akkoriban egy helyen jártak, nem együtt, tette hozzá fanyarul. Utána jöttek azok a gyönyörködtető, titkos helyek, ahol egy hete bolyonganak együtt. Nem ugyanazon a helyen.
De ahogy az első mogorva őszi fuvallatok módszeresen kisöprik a napjainkból a simogató nyári lelket, ugyanúgy az író fejéből is kiveszett minden. Rátört a kétségbeesés, a veszteség érzése, amit Valentina elvesztése jelentett abban a kitalált emlékekkel teli valamikorban. Milyen elvesztésről is beszélek, gondolta az író, hiszen nem is volt soha az enyém.
A szerkesztő már nem is telefonált, csak türelmetlen üzeneteket írogatott, rengeteg témával, ötlettel. Az írónak egyik sem tetszett. Végül ráállt az egyikre. Menj ki a parkba, írta a szerkesztő. Ne csinálj semmi mást, csak ülj le egy padra, hallgasd végig a melletted elhaladó titkos beszélgetéseket, figyeld a kutyák ritmusos csaholását, szuszogását, írd le, mi történik, már kész is a novella. Három oldal csak összejön.
Megunta az üldögélést. Elsétált a játszótér mellett, kis ideig elnézegette a labdát rugdosó gyerekeket, észrevett egy mókust. Megpróbálta követni a mozgását, de az hamar eltűnt a fák között. Megszomjazott. A bokrok közt váratlanul előtűnt egy forrás. Nem értette, hogy az előbb miért nem vette észre.
Megmosta az arcát, ivott a tenyeréből, aztán visszament a padhoz. Még szabad volt. Leült, kényelmesen elhelyezkedett, kezébe vette a tollát. Nem tudott hozzászokni az elektronikához, mindent hagyományosan, tollal írt. Úgy érezte, ez az igazi alkotás. Előhúzta a táskájából a jegyzetfüzetét. Kis válltáskát hordott, ebbe minden belefért, iratok, íróeszközök, egyebek, egy szóval, minden fontos dolog. A jegyzetfüzetet a térdére fektette, gondosan megigazította, aztán írni kezdett:
„Valentina a parkban sétálgatott, odament a forráshoz…” Mire a Nap az ágyába szédült, kész volt a három oldal.

Wünsch Lajos
Author: Wünsch Lajos

1958-ban születtem Tatabányán, azóta is itt élek. 41 évig magyartanárként tevékenykedtem, 2023 óta nyugdíjas vagyok. 10 éves korom óta írok verseket, novellákat. Írásaim eddig a számos online megjelenés mellett a Holnap Magazin és a Kortárs Magyar Irodalom antológiáiban jelentek meg (Tükröződés, Merülés, Tükörben, Múlt hangjai, Szavak nélkül, Magánkozmosz 2022). Reményeim szerint a közeljövőben meg fog jelenni első önálló verseskötetem. Az írás mellett fontos szerepet tölt be az életemben a sport. Korábban versenyszerűen teniszeztem, később klubvezetőként, edzőként, versenybíróként működtem. Jelenleg a Baj KSE szakosztályvezetője vagyok, ill. edzéseket is vezetek, valamint versenyeket is szervezek.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

7 + = 17

Uncategorized
Halászné Magyar Márta

Gyümölcsöt érlel a nyár

Nyár ízletes gyümölcsöt érlel, aszal, fény a víz tükrében fürgén táncol, nem állíthatja meg más, csak zivatar, lepke libbenve virágokat számol. Falevél alig mozdul, szellő

Teljes bejegyzés »

Hidegrázás

Amióta megismertelek (még csak neten, nem személyesen), Nem tudlak kiverni a fejemből S máris ráz engem a hideg ettől. Eszembe jutnak emlékek, Rossz tettek, de

Teljes bejegyzés »
Versek
Tarrósi Éva

csak hagyom

csak hagyom fájjon a szívembe marjon a porba taszítson   csak hagyom fáradjon ereje elfogyjon a fájdalom meghaljon   csak hagyom felrázzon egészen elnyeljen új

Teljes bejegyzés »

Szerelmes akrosztichon

Gyermeki kacajod tölti meg szívbéli Űrömet. Lehet, hogy ez a versem csak kósza Ötletek sorhalmaza. Lehet, hogy ez a versem üres, Ötlettelen. Mit ér ez

Teljes bejegyzés »

A tavasz illata

Ölel a csönded, simogat, Míg a szívedben keresed önmagad, Öröklétem e pillanat. Tavasz illatban fürdőzik a hajad. Szemeid tüzét szívembe elrejtem, Akár napfényt a rengeteg,

Teljes bejegyzés »