Podcast.

Podcast

Egyed-Husti Boglárka írása

Itt ül velem szemben, nagyon jó idő van, a sárkányernyősök egy csoportja épp most száll fel, kéri ezt is mutassuk meg a kamerának. Pár kutyát sétálgató ember oda jön, mert szalonna van a kezében, kedvesen lehajol minden egyes kutyushoz megsimogatja a fülét majd ad egy kis szalonnát nekik.

A kutyák meg farkukat csóválva mennek vissza a gazdáikhoz. A nap szinte égett ezért kicsit a kilátótól jobbra egy kis padon ülünk le, hogy ne érjen minket a nap.

Itt beállítjuk a különböző videókat, hang effektusokat és kezdődhet is a felvétel.

Miközben beszél és én próbálok kitartóan figyelni gondolataimban a siklóernyőzés fortélyain gondolkodom. Vajon nehéz lehet megtanulni? Hány év után lehet repülni? Egyáltalán repülhetnek tériszonyosok is? Szeretném kipróbálni, de félek is tőle. Szinte mindentől félek.

„Kis nyuszi” -mondja. Mintha olvasott volna a gondolataimba. Valóban kis nyuszi vagyok, de hirtelen rádöbbenek, hogy nem is nekem szánja, hanem egy kis nyuszi felé mutatva intézi a szavait, közben megszólít:

„Látom téged nem nagyon érdekel, amit mondani szeretnék”.

Valóban nem, de ezt a podcastot akkor is el kell vele készíteni.

Próbálok félszegen mosolyogni aztán olyat mesél, amitől megborzadok. Szinte feláll a szőr a hátamon. Érzem, hogy fel fal a szemivel. Olyan elemi erővel hat át rajtam, mintha nem lennék képes uralni a saját testem és gondolataimat.

Olyan, mintha…

„Mit adott be nekem?” -kérdezem a hirtelen rémülettől és a felismerés egyre jobban rettegésbe taszít. Valamit biztos beadott, mert azt hiszem hallucinálok.

A kezeim helyén virágok nőttek és mintha nem kapok levegőt, megfulladok.

Mi történik velem? El fogok ájulni?

Aztán hirtelen elsötétült minden.

Vége

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka az Irodalmi Rádió szerzője. Amit tudni kell rólam: Már kisgyerekként fogékony voltam az alkotásra, nagyon szerettem olvasni, a könyvek szeretete a mai napig elkísér. A gimnáziumban eléggé zárkózott voltam, kevés barátom volt, kerestem a vigaszt, a kiutat a magányosságból. Az akkori irodalom tanárnő mutatta meg nekem, hogy milyen pályázati lehetőségek vannak, és hogy próbálkozzak a verseimmel. Akkoriban antológiákba és más folyóiratokban küldtem el alkotásaimat, mellyel szép eredményeket értem el. Kaptam oklevelet és mindig biztatak arra, hogy folytassam ezt az utat. Eléggé kishitű ember vagyok, így abba hagytam nagyon sok időre az írást. Aztán idén márciusban a magánéletemben történt olyan dolog, ami bár negatív könyveltem el azóta, viszont olyan szelepek/csatornák nyitódtak meg a lelkemben, amiért hálás lehetek. Hiszen azóta foglalkozom komolyabban az írással és már nem csak verseket, hanem novellákat/regényeket is írok. Azt hiszem megtaláltam a hangomat, azt a műfajt, amiben talán otthonosan mozgok, és azok az emberek, akik megtiszteltek bizalmukkal, hogy ezeket a műveket elolvasták, mind ledöbbentek, hogy úristen te ilyet tudsz írni? Úgy gondolom ennél jobb dolog nem kell.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

− 4 = 1

Keress másik bűnbakot

  Keress másik bűnbakot (Gengszterecske nagy dobása, vagyis: egy tévedésből megesett eset.) Ma reggel elhatároztam, ezennel megkomolyodom! Oly könnyű vagyok, szép lett minden, új élet

Teljes bejegyzés »

Szerzőtök története

Rege a minőségi agyvízért pohárba fulladt muslicáról Van a mi szobánkban Mindig egy nagy pohár víz, Mi nem csak dísz Azon az éjjeliszekrényen. Mert, ha

Teljes bejegyzés »

Ajkamra írtad/Requiem

Két új versonline darab érkezik tőlem. Egybetartoznak – Egy fájó korszak végső lezárásának✨🥰 #HullámokÚjVizeken #Ezmáramúlt #boldogvagyok 🙏🏻😇 Fogadjátok szeretettel őket: Ajkamra írtad, Requiem Alkotásaim 2024

Teljes bejegyzés »

Az idő nyomai

Lábad nyomát a homokból elfújja a szél, a hóból felissza a napsugár, sarak lábnyomát elmossa a víz, csak az idő nyomát nem mossa el semmi.

Teljes bejegyzés »

Míg belefér…

  Kint a kertben vagyok, Ott, hol a nap ragyog. Igaz, hogy az árnyékban lapulok, De így legalább napszúrást nem kapok. Kijöttem a levegőre, Hoztam

Teljes bejegyzés »

Mammográfia

Már késő este volt, amikor kiment a nő az udvarra, hogy kivegye a küldeményeket a postaládából. Aznap csak egy levelet talált, a feladót a félhomályban

Teljes bejegyzés »