Az ellenség, ki elől régóta
Futok már… utolér, s betemet.
Tudom, kevés nap maradt már,
S lezárhatom történetemet.
Mit kellene még mondanom?
Vagy meg csupán kalapom emeljem ?
Bűnbánatot, köszönetet mormoljak?
Felemeljem megadón kezemet?
Számot vetve bárgyú sorsommal
Nem túl jó az egyenleg.
Adós maradtam sok pofonnal,
S kibillent jócskán a mérleg.
Mit lehetett helyrehoztam szóval.
Mit nem – azt nem lehetett.
Ne érjétek be soha csak bókkal!
Teljesárú jegyet vettetek.
Kísérlek majd benneteket gonddal
A végállomásról. Óvva. Intve.
Nem akarva szajkózni: Megmondtam!
“Tetteink határoznak meg minket.”
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
