Szabó Edit : Békében születtem,békét akarok
Ellenforradalom után születtem,
iskolában így tanították nekem,
felnőtt fejjel igazolták tettüket,
forradalomért adták a vérüket !
Sok embernek vették el az életét,
oroszt,magyart akkor dicsőítették,
rendszerváltás kellett,hogy haza küldjék,
szovjet rendszer hadseregét elűzzék !
Békességben éltük tovább életünk,
évek múltán szabadságot ünneplünk,
azt hittük,hogy mindörökre így marad,
a világban ember marad szabadnak !
Európa csendes,de délvidéken
megindulnak háborúk és a néger
egymás országát akarja,rombolja,
házak dőlnek,az emberek tombolnak !
Menekül ki merre lát és eltalál,
százezrek szemelik ki Európát,
behozva nemzetiégük jellemét,
mi hozzánk nem fogható,nem keresztény !
Muzulmán eszmét, Allahot hirdetik,
tudatosan maguk erőssé teszik,
védekezünk ellenük,elég volt már,
szenvedett országunk,nem kell homály !
Békének vége fent a szomszédunkban,
két ország feszült meg háborúban,
orosz és ukrán nem fér egymás mellett,
nagy és a kicsi ország, szenved ember !
Ukrajna népe közt sok magyar él,
tudja az ember, hol volt hazája rég,
nyelvét sem feledte,így megindulnak,
asszony és gyerek új otthont tudnak !
Tömve a határ az országok között,
sok ezer ember halad egymás mögött,
kezükben szatyrok és sok gyemek keze,
országunk békét ad, megpihenhetnek !
Miért nem lehet békében megélni,
miért kell embernek csatákban félni,
miért kell holtan,fegyver által veszni,
miért hal meg férfi, ki fog felelni ?
Földrészünk békéje miért nem tetszik,
tömérdek épület romokban fekszik,
gyárak,üzemek, iskolák és házak,
nem fáj a szeme annak, ki ezt látja ?
Békét akarunk nem háborút, BÉKÉT !
minden embernek joga van életét
élni,dolgozni,szeretni,gyermekek
holnapját nézve, boldogok legyenek !
Bőcs,2024.április.
Author: Szabó Edit
Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője. Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. „Tanárnéni”-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a „VERS”-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette....