Kalandjaim a kertben

Vannak ezek a kezdő, lelkes kertészek ,mint én, akikben a jó szándék több, mint az értelem, és hát bele tudunk keveredni fura helyzetekbe, na.

Szóval vetettem petrezselymet is, hogy legyen az idén a kertbe, de nem akárhogy: magtálcára, a másik tálcán krizantém, a harmadikon paradicsom, a negyediken kiskutyafüle, így tovább. Nem címkéztem fel, mert ugyanpaszmeg, ki ne tudna megjegyezni 5 tálcát, kérlek, ugyanmár.

Telt – múlt az idő, nyaralás előtti utolsó héten még elültettem pár jobb képū petrezselyem-palántát, bár meg kellett valljam, elég gyöszül néztek ki. Még főztem egy levest az utolsó napokban, téptem pár szál petrezselymet hozzá, dehát, se íze, se bűze, olyan gyér, kicsit fikáztam is hozzá az angolokat, hogy ezt nevezik ezek petrezselyemnek, hát mi ez már a mi szép magyar petruskánkhoz képest?! Ciccegtem, rágtam pár levelet, végül úgy döntöttem, ezt a gyalázatot nem teszem a levesbe. Majd megerősödik, hátha akkor jobb íze lesz.

Na elmúlt a nyaralás, visszajöttünk, nekiálltam levest főzni megejst.

Mentem a kertbe, megnézni, hogy hogy áll ez a híres angol petrezselyem.

Na long story cut short, virágot hozott, úgyhogy mostmár tudom, hogy júliusban a krizantém levelét rágcsáltam lelkesen, hogy hátha előbb-utóbb petrezselyemmé válik az íze.

Azért, ha valaki belátott akkor a kertembe, mit gondolhatott, ahogy szakértő arccal rágcsálom a krizit, mint egy bánatos kecske? „Hūpaszmeg a magyar bevándorlók még a krizantémot is megzabálják.”

És mellesleg így tudtam meg, hogy a Dunning-Kruger effect első fázisában tartok kertészetből: unconscious incompetence.

Sötét vagyok a kertészkedéshez még, de legtöbbnyire élvezem.

Jakab Dorisz
Author: Jakab Dorisz

Jakab Dorisz vagyok, az Irodalmi Rádió szerzője. Korábban megjelent két könyvem Ava Brody álnév alatt (Of Fire and Rain - ifjúsági regény) és (Exemption Report - disztópikus novella gyűjtemény). Ritkán írok verseket, inkább novellákat szeretek papírra vetni, de persze én is átestem a gyerekként helyi újságba író fázison, aztán elragadtak a fanficek (alias Viorica Black). Magánéletemben sürgősségi orvos vagyok, egyelőre nem írok orvosi krimiket, de ha egyszer belekezdek, nehéz lesz abbahagyni. Szeretek embereket megjeleníteni és imádom meghökkenteni, megnevettetni az olvasót. Mert hiszem, hogy a nevetés a legjobb orvosság.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Anyám háza

Edit Szabó : Anyám háza „A két ablakos szobában ” nem virít a muskátli, régen eltünt kicsi házad, nem volt képes ránk várni, anyánk háza

Teljes bejegyzés »

Hírek

Rossz hírt követő sápadtság, azt eláruló döbbenet. Jó hírt követő pirosság, előhozza a könnyeket.   Zöld hullám nyaldos hegyeket, eltűnik kopár elejük. Kék hullám épít

Teljes bejegyzés »

Valami a lényedben

Bocsásd meg, ha tévedtem, Ha valamit félreértettem, De tudd, ez nem változtat a lényegen, Hogy valamit látok a lényedben.   Valami megváltoztathatatlant, Valami megmagyarázhatatlant, Mit

Teljes bejegyzés »

Papa

Egy szeptember végi vasárnapon láttam meg őt először. Akkor történt, hogy a mama felküldött ebéd után a szobámba gyakorolni a hangos olvasást. Épp odaléptem az

Teljes bejegyzés »

Rigók

Minden évben szó nélkül tette a dolgát. Töretlenül. Az idei viszont más volt. E napon úgy döntött, nem ragaszkodik annyira a listához. Az maradjon  a

Teljes bejegyzés »

Hozzávalók

 Julcsi pici kezét aztán semmi sem állíthatta meg! Apró, totyogó lábain igyekezett minden élő és élettelen dolgot elérni, megtapicskolni, nyomogatni.   -Jaj, figyeljetek már a kicsire!

Teljes bejegyzés »