Hosszú selymes arany kabáttal,
kecses léptekkel a kapuhoz szaladt
egy gyönyörű lény, mikor sétáltam
az Akácfa utca alatt.
Erős lábait nyújtóztatta,
de nagy füleit felém hegyezte,
míg a harmattal öntözött zöld pázsiton napozott.
Tudtam, nem illene néznem,
de lelkem s általa testem is továbbmenni igencsak
habozott.
Telefon volt reszkető kezemben,
mely azt mérte, mennyire vagyok fitt.
De abban akkor nem volt mit mérnie,
ugyanis már 5 perce megálltam, mert éreztem valamit.
Úgy álltam ott, mint egy műemlék,
az Akácfa utca alján, s tudtam, hogy bár
nem rám néz, de fekete gyöngy szemeivel követ,
aztán szépen, lassan megközelített, óvatosan megszagolgatott,
ezzel mosolyra húzta arcomat.
És ekkor megtörtént! Megérintettem az angyalarcú ölebet.
Aztán, hogy jobban elérjem, a kapunak dőlt,
ott azt hittem, megáll az eszem.
– Hogy hívnak szép kiskutya?
Egyszerűen nem tudok neked ellenállni,
inkább a csukjám megeszem.
Párszor még eljövök hozzád,
Magamban ennyit gondoltam,
majd önelégült vigyorral hazaballagtam.
Útvonalam azóta is arrafelé halad,
mindig ott megyek el az Akácfa utca alatt…
Author: Farkas Norbert
Farkas Martin Norbert vagyok, magyar irodalom és nyelvészet szakos egyetemi hallgató. A művészet életem jelentős hányadát végigkísérte, és több ágazatban volt szerencsém kipróbálni magam a néptánctól kezdve a színészeten át az amatőr dj-zésig. Az írással kapcsolatos ambícióm először 2018 nyarán lángolt fel bennem, kiélni pedig először 2020-ban nyílt alkalmam. Mint író, az alkotással határozott célom az emberek szórakoztatása és az olvasás, mint hobbi újranépszerűsítése.