Vasárnap délután fél tizenegy körül
sétáltam egy éppen épülő ház körül.
Sétáltam egy éppen épülő ház körül,
ekkor került elő két téglarakás közül.
Lattebarna bundáját a nyári szél fodrozta,
szeme mokkáját a napfény beragyogta.
A kerítés mögül szaglászott felém,
láttam rajta, kedve támadt kijönni elém
Kijönni elém, s kézfőn nyalogatni,
majd lendülettel, mint jó barátnak,
vállamra ugrani.
Ezt látva gondolkodván azonnal megálltam:
–Életem során sokféle jártam, lehetséges,
hogy valahol már láttalak korábban?
Az akácfában is járt egyszer
egy vizsla, neve: Hunter,
Mi lehet vele, látom e még?
a kérdés olykor rámtör
Mindegy, ha nem te vagy az,
akkor is örülök, hogy itt vagy.
És ahogy látom szép szemedben
te is örülsz velem egyetemben
Ahogy felé léptem, s karom hozzá közelebb nyúlt,
ő is közeledett, s vállamhoz bújt.
Úgy voltunk ott összenőve öt önfeledt percben,
mígnem utamon tovább, haza kellett mentem
Búcsúzóul az eb felé e szókat intéztem:
–Angyali kiskutya, üdv a környéken.
Ígérem jövök még erre úton útfélen.
Author: Farkas Norbert
Farkas Norbert vagyok, magyar irodalom és nyelvészet szakos egyetemi hallgató. A művészet életem jelentős hányadát végigkísérte, és több ágazatban volt szerencsém kipróbálni magam a néptánctól kezdve a színészeten át az amatőr dj-zésig. Az írással kapcsolatos ambícióm először 2018 nyarán lángolt fel bennem, kiélni pedig először 2020-ban nyílt alkalmam. Mint író, az alkotással határozott célom az emberek szórakoztatása és az olvasás, mint hobbi újranépszerűsítése.
