Létezik egy titkos szoros a Naptengeren túl,
Krónikák sem éneklik, mert sárkány ott az úr.
Ki teheti elkerüli, nem hajózik arra,
Hajóikat féltőn óvja tengerészek hada.
Mi a titka, nem is sejtik, csak hallottak róla,
Kerülje a hírhedt szorost, kinek van rá módja.
Akadt mégis egy vitorlás, mi útjába ejtette,
Ősi sziklák szent vizéhez, e szoros vezette.
Fontos a kis hajó útja, nem fordulhat vissza,
Gyógyvízért szállt a tengerre egy hercegnő lovagja.
Nagybeteg a kis hercegnő, úgy sajog a szíve,
Nem segíthet senki rajta, csak a sziklák vize.
Szomorúságának oka, messzire nyúl vissza,
Apró gyermek volt, amikor elveszett az apja.
Kihajózott a tengerre, nem tért többé vissza,
Ám a lánya ma is várja király apját haza.
A lovag, ki szereti, mint saját életét,
Útra kelt, hogy meglelje gyógyító szerét.
Nem riad meg a veszélytől még ha sárkány is,
Megvív vele, s megküzd, ha kell, önnön maga is.
Elérték a hírhedt szorost, mindenki rettegett,
Ám a bátor, merész lovag az árbócra sietett.
Gyere elő gonosz sárkány, hadd küzdjek meg veled!
Utam fontos, nincs időm, mit vesztegethetek!
Elő is bújt a hatalmas, mind a hét fejével,
Nagy hullámokat vert, minden erejével.
A lovag várta harcra készen, karddal a kezében,
Ám közöttük párbajra nem került sor mégsem.
Jött a sárkány hét fejével, közeledett egyre,
Megfogta az lovag kardját, és eldobta messze.
Fogadni jött a vendéget, nincs harcolni kedve,
Karjait szélesre tárta, kedves üdvözletre.
Újabb vendég érkezett kedves kis lakomba,
Gyere velem, bemutatlak, ugorj a hátamra!
S az lovag bár félt nagyon, kíváncsi is volt,
Nem is értette igazán, hol van itt a gond.
Nagy volt ám a csodálkozás, a sárkánylakba érve,
Mikor látta, a sárkánynak oly sok a vendége.
Mulatoztak, énekeltek, jókat ettek – ittak,
Semmi nyoma nem volt itt a sárkányi haragnak.
Közrefogták, kifaggatták, merre visz útja,
Mesélte, a hercegnőnek, milyen nagy a búja.
Megszakad a szíve, hiányzik az apja,
Az ősi sziklák vize segíthet csak rajta.
A vendégek szájtátva ámultak – bámultak,
Majd az asztalnál búsuló társukra mutattak.
Nem kell neked ősi szikla, sem annak vize,
Itt él a hercegnő apja már jó sok éve!
Viharba került hajója itt a nagyszorosban,
Sárkányunk találta meg a tengerhabokban.
Ő keltette életre és gyógyította meg,
Meggyógyult a király, csak a lelke sérült meg.
Eltévedt a nagy viharban, összetört hajója.
Azóta sem lelte módját, hogy juthatna haza.
Majdnem összetört a szíve, úgy hiányzott lánya,
Még a kedves sárkány sem lelt gyógyírt a bajára.
A lovagnak ettől kezdve nem is volt más dolga,
Hajóra tenni a királyt és elkísérni haza.
Otthon a hercegnő, hogy apja arcát látta,
Nem is gondolt többé a mély bánatára.
S hogy a sárkánynak is köszönetet mondjanak,
Palotába fogadták udvari bolondjuknak.
A Sárkány- szoros többé már nem titok,
Nem kerülik immár el a tengeri hajók.
Több sárkány is él ott, de nem fél tőlük senki,
Mert tudják ki bajba jut, egy sárkány megmenti.
Krónikák is megéneklik a Sárkány – szoros báját,
Hisz senki sem látott még ilyen kedves látványt.
Author: Égi Edina
Éginé Szederkényi Edina vagyok. Sokan Égi Edina néven ismernek, ezen a néven írom verseimet, meséimet és novelláimat. Már gyermekkoromban magukkal ragadtak a verses mesék, amelyeket ma is szívesen írok. Szeretem a természet közelségét, a harmóniát, a zenét, és az állatokat, melyek általában alkotásaimban is megjelennek.