A holnapok múlnak utánad,
Ha feledések fokán várok,
Míg letaszítanak az álmok.
Időtlenség kínja eléget.
Tüzes szemem kutat utánad,
Ragyogva a magányos tájat.
Űz e csöndesség s áld a várás,
Őszbe sápadt szívem avarján,
Nyaram százegyszer oda adnám.
Málna ajkaidon a mosoly,
Kísért hallgatag s fel- felragyog.
Őrzik árvult hullócsillagok.
Száz kísértésnek száz karjába
Tova fut az élet, nélkülünk.
S magunkért sírva menekülünk.
2024.06.02.
Author: Miskolczi Ferenc
Szeretettel köszöntök minden verskedvelő olvasót! Bemutatkozásként magamról: Miskolczi Ferenc vagyok, az Irodalmi Rádió szerzője. Jelenleg Tatabányán lakom. A munka és az irodalom mellett a sport szintén életem meghatározója. Gimnazista korom óta írok, főként verseket, hol hosszabb, hol rövidebb kihagyásokkal. Sokáig csak az asztalfióknak írtam. Majd 2021 októberétől publikáltam az Amatőr művészek fórumán és nem sokkal később a Poet.hu oldalon, amelynek jelenleg is aktív tagja vagyok. Többnyire romantikus verseket írok, de emellett jelen vannak más témában írtak is. Az online média több platformján és két kiadott antológiában is megjelentek verseim. Egy verseskötetem jelent meg 2022 decemberében Titkok – kertjében címmel.