Egy tavaszi pénteki napos délelőtt,
sétáltam valahol a házak, kertek előtt.
Az őrház utcába tartottam egy jóbarátom felé,
ekkor került ő a két szemem elé.
Migpillantva azonnal megálltam,
hisz ily gyönyörűt korábban max. mesében láttam.
Körbevette őt a virágok bódító illata,
s a madarak éltető, boldogító dala.
Oly békésen ült a virágzó barackfa előtt,
hogy eltűnődtem:tán mégsem kéne megzavarnom őt.
Ám pont eközben felém nézett presszószín szeme,
s rabul ejtett hívogató nyájas tekintente.
Ha akartam, se tudtam volna neki ellenállni,
lehetetlen volt tőle csak úgy tovább állni.
Hisz rámpillantott a világ egy ritka szépsége,
egy Dalmata és Border Collie csodás keveréke.
Közelebb mentem hozzá, ő mancsát kezemre tette,
majd aranyos buksiját vállamra helyezte.
Én átkaroltam őt, hozzá is bújtam,
s megfogadtam, találkozunk, ha arra megy majd utam.
Azóta is volt alkalmam arra elmenni
és a mancsos, bundás angyalt megszeretgetni.
Megszeretgetni őt, kinél szebbeket
elgondolni, festeni, de még írni sem lehet.

Author: Farkas Norbert
Farkas Martin Norbert vagyok, magyar irodalom és nyelvészet szakos egyetemi hallgató. A művészet életem jelentős hányadát végigkísérte, és több ágazatban volt szerencsém kipróbálni magam a néptánctól kezdve a színészeten át az amatőr dj-zésig. Az írással kapcsolatos ambícióm először 2018 nyarán lángolt fel bennem, kiélni pedig először 2020-ban nyílt alkalmam. Mint író, az alkotással határozott célom az emberek szórakoztatása és az olvasás, mint hobbi újranépszerűsítése.
Egy válasz
Látva, illetve olvasva kutyás soraid egyértelmű, hogy szereted ezeket az állatokat. Nagyon szépen írsz róluk, öröm olvasni.
Szeretettel: Rita