Egy áprilisi verőfényes tavaszi délelőtt,
a fodrász felé haladtam egy nagy kertes ház előtt.
Mentemben megálltam aztán hirtelen,
mikor azt éreztem, hogy valaki szagolja a kezem
Sztracsatella bundája a napsugárban fénylett,
lexusbarna szemében a vágy tűzként égett,
a kerítésen támaszkodott mereven rám nézve,
általam akart rálelni egy dédelgető kézre
Lehajoltam hozzá, karom felé nyújtottam,
majd bundáját óvatosan végig simítottam.
Örömében jobbra-balra csóvalódott farka,
csulkóm hajlatánál harmazatt ajka.
Így voltunk ott egymáséi akkor mancs a kézben,
a rózsaillatú kósza lágy tavaszi szélben.
A fecskék is minket éltetettek a mandulafákon,
ebből tudtam, hogy őt először, de nem utoljára látom
Aznap este álmomban is éppen arra mentem,
ő pedig házon kívül volt, s én keblemre öleltem.
Azóta ébren is sokszor járok arra reggelente,
és időt szentelek e kedves ölebre.
Author: Farkas Norbert
Farkas Martin Norbert vagyok, magyar irodalom és nyelvészet szakos egyetemi hallgató. A művészet életem jelentős hányadát végigkísérte, és több ágazatban volt szerencsém kipróbálni magam a néptánctól kezdve a színészeten át az amatőr dj-zésig. Az írással kapcsolatos ambícióm először 2018 nyarán lángolt fel bennem, kiélni pedig először 2020-ban nyílt alkalmam. Mint író, az alkotással határozott célom az emberek szórakoztatása és az olvasás, mint hobbi újranépszerűsítése.
2 Responses
Gratulálok a publikáláshoz. A vers nagyon kedves. „Azóta ébren is sokszor járok arra reggelente,
és időt szentelek e kedves ölebre.” Meg is érdemli a figyelmet a kedves kutyus.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Megkésve köszönöm a bíztató, kedves szavakat. Előbb is megtettem volna, de csak most sikerült megtalálni a válasz írás funkciót. Elég ügyetlenül bánok még az online oldalakkal és nem mindig tudom mi hol található. Remélem a következő műveim is szeretettel olvasod majd!
Szeretettel: Norbi