Kora reggel hétkor az órámra sietve,
a nagy rohanás fáradalmától lihegve
megálltam és megláttam őt
Békésen szendergett a pitypang fedte kertben,
míg nem megérezte, hogy suliba mentemben
lefékeztem háza előtt
Oda is jött hozzám szapora léptekben,
kíváncsian nézve szaladt át a kerten,
majd félénken megszimatolt
Arca tiszta volt, mint a friss reggeli hó,
tekintetén tükröződött minden, ami jó:
öröm, derű, bölcsesség és szeretet
Bársonybarna szőre volt, és nuttellaszín szeme,
mandulaszem kisfeje és nagy virtolás füle
Kókuszfehér pöttyök tarkították hátát,
őszi szellő hullámai fodrozták bundáját.
Finoman megérintettem
Farkát csóválva a kapura ugorva,
annak egy résén kihajolva vállamra borulva
tudatta, hogy örül nekem.
–Jönnél velem, kiskutya?
Elkísérnél antik reneszánsz irodalomra? Kár, hogy nem lehet
Mondtam, majd tudva, hogy mennem kell, lassan elbúcsúztam.
Nem akkor jártam utoljára nála,
azóta is a háza előtt megyek arra az órámra.
Author: Farkas Norbert
Farkas Martin Norbert vagyok, magyar irodalom és nyelvészet szakos egyetemi hallgató. A művészet életem jelentős hányadát végigkísérte, és több ágazatban volt szerencsém kipróbálni magam a néptánctól kezdve a színészeten át az amatőr dj-zésig. Az írással kapcsolatos ambícióm először 2018 nyarán lángolt fel bennem, kiélni pedig először 2020-ban nyílt alkalmam. Mint író, az alkotással határozott célom az emberek szórakoztatása és az olvasás, mint hobbi újranépszerűsítése.
Egy válasz
„Arca tiszta volt, mint a friss reggeli hó,
tekintetén tükröződött minden, ami jó:
öröm, derű, bölcsesség és szeretet”
Nagyon kedves sorok. Örömmel olvastam.
Szeretettel: Rita