Egy februári szomorkás, borús, esős napon,
bánatosan kullogtam a hazautamon.
Ekkor láttam meg az egyik háznál őt,
lehajtott fejjel ülni rácsos a kapu előtt.
Odamentem hozzá, hátha felvidul,
és ő is felvidít majd engem ezért hálául.
–Elmentek a gazdáid? Nyugi, visszajönnek!
mondtam, majd lehajoltam,
s óvatosan az eb felé nyúltam
Félénken megszagolt
és megnyalogatott,
én megérintettem arcát, ő pacsit adott.
Ezután finom mozdulatokkal simogattam,
és az akkori bánatom vele megosztottam
Osztatlan figyelemmel végighallgatott,
kéretlen tanácsot kép és fogalom nélkül hőzöngve nem adott.
Nem forgatta szemét, és nem is ítélkezett,
még azt se mondhatnám, hogy néha félretekingetett
Ez alkalom előtt is láttam őt már többször,
de ekkor engedett közel magához először.
Tán tartott tőlem eleinte, de aztán megenyhült,
és az aznap együtt töltött időnk alatt mindkettőnk felderült
Azóta is sokszor járok annál a háznál,
és mindig megállok a kedves agárnál.
Már nem tart tőlem, sőt őszintén örül nekem,
és egy bő negyedórát mindig eltölt velem
Author: Farkas Norbert
Farkas Martin Norbert vagyok, magyar irodalom és nyelvészet szakos egyetemi hallgató. A művészet életem jelentős hányadát végigkísérte, és több ágazatban volt szerencsém kipróbálni magam a néptánctól kezdve a színészeten át az amatőr dj-zésig. Az írással kapcsolatos ambícióm először 2018 nyarán lángolt fel bennem, kiélni pedig először 2020-ban nyílt alkalmam. Mint író, az alkotással határozott célom az emberek szórakoztatása és az olvasás, mint hobbi újranépszerűsítése.
Egy válasz
Nagyon kedves és szerethető vers az agárról, aki . „Már nem tart tőlem, sőt őszintén örül nekem,
és egy bő negyedórát mindig eltölt velem”
Szeretettel: Rita