Szeliden

Egy februári szomorkás, borús, esős napon,

bánatosan kullogtam a hazautamon.

Ekkor láttam meg az egyik háznál őt,

lehajtott fejjel ülni rácsos a kapu előtt.

 

Odamentem hozzá, hátha felvidul,

és ő is felvidít majd engem ezért hálául.

–Elmentek a gazdáid? Nyugi, visszajönnek!

mondtam, majd lehajoltam,

s óvatosan az eb felé nyúltam

 

Félénken megszagolt

és megnyalogatott,

én megérintettem arcát, ő pacsit adott.

Ezután finom mozdulatokkal simogattam,

és az akkori bánatom vele megosztottam

 

Osztatlan figyelemmel végighallgatott,

kéretlen tanácsot kép és fogalom nélkül hőzöngve nem adott.

Nem forgatta szemét, és nem is ítélkezett,

még azt se mondhatnám, hogy néha félretekingetett

 

Ez alkalom előtt is láttam őt már többször,

de ekkor engedett közel magához először.

Tán tartott tőlem eleinte, de aztán megenyhült,

és az aznap együtt töltött időnk alatt mindkettőnk felderült

 

Azóta is sokszor járok annál a háznál,

és mindig megállok a kedves agárnál.

Már nem tart tőlem, sőt őszintén örül nekem,

és egy bő negyedórát mindig eltölt velem

 

Farkas Norbert
Author: Farkas Norbert

Farkas Martin Norbert vagyok, magyar irodalom és nyelvészet szakos egyetemi hallgató. A művészet életem jelentős hányadát végigkísérte, és több ágazatban volt szerencsém kipróbálni magam a néptánctól kezdve a színészeten át az amatőr dj-zésig. Az írással kapcsolatos ambícióm először 2018 nyarán lángolt fel bennem, kiélni pedig először 2020-ban nyílt alkalmam. Mint író, az alkotással határozott célom az emberek szórakoztatása és az olvasás, mint hobbi újranépszerűsítése.

Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. Nagyon kedves és szerethető vers az agárról, aki . „Már nem tart tőlem, sőt őszintén örül nekem,

    és egy bő negyedórát mindig eltölt velem”

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Prózák
Vígh Erika

A „magyar” Feri

A „magyar” Feri   1957 januárjában, két és fél hónappal a forradalom kitörése után egy szőke, szeplős kisfiú lépett be a hatodik osztály tantermébe –

Teljes bejegyzés »

Édesanyámnak

  Néha azért verselek, Hogy a bennem lévő érzelmek El ne vesszenek S emlékezzenek arra, hogy élhetek.   Köszönöm a jóistennek, Hogy túléltem ezt az

Teljes bejegyzés »

Köszönöm

Százszor köszönöm, hogy, szürke életembe felkelő napként gyakorta beragyogtál, köszönöm, hogy léptem elé rózsát szórtál. Bánt a kétely, hogy vajh megérdemeltem-e? Szeretem a rózsát, lábad

Teljes bejegyzés »

A kagyló

A férfi rosszkedvűen sétált a tengerparton. Lábával bele-bele rúgott a kagylókba. Egyszer csak meglepődve vette észre, hogy egy zárt hever előtte. Biztos üres. – gondolta.

Teljes bejegyzés »

Boldogok a szelidek

Boldogok a szelidek, mert övék lesz a Föld. „Egy angyal nappali fénybe rejtezett, áttörni készül az ózonréteget” Ő üdvözelte egykor Máriát, hogy meg fogja szülni

Teljes bejegyzés »