Reggeli beszélgetés

Még tartott az iskola. Már nem emlékszem pontosan mi is történt, csak arra emlékszem, hogy ballagtunk reggel a lányokkal az oviba és suliba. Rózsa valamit ráaggatott a fejemre, mert éppen valamit játszott, amibe bevont engem is.( Nem emlékszem mi lehetett az sajnos) Ezzel a valamivel a fejemben ballagtam, amikor Ajsa megkérdezte:

– Hú, anya! Te hogy mersz így sétálni, ezzel a fejeden?

– Hát így egyszerűen, látod!

– De nem félsz, hogy hülyének néznek?

– Ajsa, nem akarom, hogy miattam kellemetlenül érezd magad, de valamit jegyezz meg! Nem az vagy, amit rólad gondolnak. Több vagy annál. Ha hülyének néznek engem, hagy nézzenek, nem számít.

– De ezt hogy mered?

– Úgy, hogy Rózsával éppen játszunk és rátette a fejemre.

-Jó, de az úton levehetnéd, biztos megértené.

– Igazad van, biztos megértené, ugyanakkor eléggé lelomboznám. Úgy érezné, hogy nem értékelem a közös játékot.

– Hát, én nem merném a fejemen hagyni…

– Emlékszel, amikor róka jelmezben mentem veled végig a falun, mert farsang volt az oviban?

-Igen, és hatalmas volt a pocakod, mert benne volt Rózsa! Mindenkinek elmesélted, hogy megettél száz kiskacsát! Hú de jó volt!

– Ugye? Szerintem is! Szerinted, ha mások véleményétől féltem volna, gazdagabb lettél volna ezzel a vicces emlékkel?

-…Nem….

– És arra emlékszel, amikor hercegnőset játszottunk? Egy-egy gumírozott nyaklánc volt a fejünkön a korona! De el kellett menni boltba. Le akartam venni a koronát, de erősködtél, hogy így menjünk. Így hát így mentünk.

– Te jó ég! Anya! Nyaklánccal a fejeden mentél vásárolni? Tuti nem mertem volna!

– Nyaklánccal a fejünkön. Együtt.

– Igazán levehetted volna!

– Miért?

– Tuti olyan voltál, mint egy bolond!

– Tutira! Más biztos ezt gondolta, de te akkor hercegnőnek láttál engem is és magadat is.

– És? Azért ez elég ciki.

– Fontosabb volt az, hogy együtt jól érezzük magunkat, mint az, hogy mások bolondnak néznek.

– De ezt te hogy csinálod?

– Éppen eleget csalódtok Rózsával. Amikor nem érek rá játszani, beszélgetni. Amikor nem kapjátok meg azt a cuccot, amire nagyon vágytok, vagy bal lábbal kelek fel és folyton morcoskodok. Miért okozzak egy újabb csalódást csak azért, mert a komoly felnőttek és az igen kritikus kamaszok szerint ostobaság amit csinálok? Nekem nem tűnik ostobaságnak, ráadásul ezzel erősödik az egymás közti bizalom is, úgyhogy … Ha van kedved, játssz velünk te is, amíg az ovihoz érünk.

 

Körbenéz suttyomban, lát-e valakit az úton. Éppen sehol senki.

– Na jó! Csatlakozom! Úgyis van kedvem! – szólt belőle újra a gondtalan gyerek.

Gulyás Klaudia
Author: Gulyás Klaudia

Azt hiszem, senki sem fog jobban megismerni attól, hogy leírom 1990-ben születtem. Attól sem, hogy elárulom: írni, olvasni a Cserhát ölében megbúvó, népviseletéről méltán híres szülőfalumban, Bujákon tanultam. Aztán Egerben folytattam ötödik osztálytól a tanulmányaimat egy nyolc osztályos gimnáziumban: az Angolkisasszonyoknál. Utána pedig az Egri Hittudományi Főiskolán tanultam teológiát, de abbahagytam. Szétszórt feledékenységemben nem tudom pontosan milyen újságokban, de tudom, hogy gyerekkoromban jelentek meg verseim. Van anyám, apám, vannak testvéreim, férjem és gyerekeim, sőt háziállataim is. Ebből ugyan nem sokat tud meg rólam senki, de ez olyan felnőttes dolog. Sok száraz információ, ami mérhetetlenül unalmas, de lehet hasonlítgatni másokhoz, bólogatni, meg rosszallóan fejet csóválni olvasása közben. Viszont amit szívesen elmesélek magamról az az, hogy pirinyó, csöpp lányka koromban mikulás akartam lenni. Hajthatatlan voltam. Nem érdekelt, hogy lány vagyok, hogy nincs szakállam, én akartam lenni az ablakokba boldogságot csempésző Pirosruhás. Valamint író. Még írni sem tudtam, óvodás voltam, de anyunak diktáltam gyermeteg meséimet. Aztán megtanultam írni, így megoldottam magam. Fene tudja miért, de az írás iránt szívembe oltott vággyal élek, mióta az eszemet tudom. Azért szeretek írni, mert új világokat teremthetek, amik bennem élnek. A kis világomat, gondolataimat csak át kell konvertálni írott formába és valóságos lesz. Olvasható, maradandó, nem száll...

Megosztás
Megosztás

2 Responses

  1. „Miért okozzak egy újabb csalódást csak azért, mert a komoly felnőttek és az igen kritikus kamaszok szerint ostobaság amit csinálok? ”

    Remek írás. Ami egykor tetszett, trendi volt, az mára már ciki. Bizony változnak a gyerekek, ahogy mi felnőttek is. Annyit kell bevállalnunk, amennyi nekünk is jól esik.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Így aludj

Így aludj   Álmod könnyű legyen, Mint a téli hó pihék; Mezőről s virágokról álmodj, Melyen repülnek a lepkék. Láss csodákat, S szép messzi földeket;

Teljes bejegyzés »
Versek
Ivántsy Gábor

en.krisz

kisKrisz -nek valahogy mindig mással vagyok, amikor valakivel lennem lehetne. veled is: mire az éjjelvonat gőzös-hideg reggelbe zakatolt, eltűntem a szemed elől. kedves voltál, de számomra halva született zsoltár

Teljes bejegyzés »

Nyári hőségben

1. Nyár van és igazán nagyon meleg. Messzebb elmosódnak az árnyak. S én távoli lidérc-képbe merengek. Minden mozdulat új erőt von el. S egy egykori

Teljes bejegyzés »

Bársony palást

Szeretettel osztom meg új versem. Hullámok új vizeken. 🙂   A Bársony palást a Bársony-trilógiám első része. 😉       Author: Faragó Maia Faragó

Teljes bejegyzés »

Nagyapa

Nagyapa   Rosszkor született, rossz helyre, mikor több mint 110 évvel ezelőtt meglátta a napvilágot. Cserébe olyan őserővel ruházta fel a természet őt és korosztálya

Teljes bejegyzés »

Virágok,állatok,emberek

Edit Szabó : Virágok,állatok,emberek „Aprócska házban, völgy ölén „, ölében cicával itt éldegél anyóka a mesebeli házban, körötte virágok pompáznak, gyönyörködik saját világában. Körben az

Teljes bejegyzés »