Voltál, s voltam!

Rég voltam…
Mikor neked az lehettem, kinek akartál.
Más voltam…
Mikor neked az kellett, kinek látni akartál.
És én bíztam benned.
Arcomon nem volt pír, ha dicsértél,
Hiszen hittem szavad, ami erőt adott.
Tudtam általad, hogy jó ember vagyok!
Az lennék? Ha nem hinnék többé neked?
Az lennék, ha szavad, s arcod elfelednem kellene?
Ne szólj most…
Hallgass úgy, miként hallgattam én felőled.

Hallgass örökké, hogy többé ne kelljen félnem!

Kecső Andrea
Author: Kecső Andrea

Kecső Andrea vagyok. Budapesten élek. Amióta megtanultam írni és olvasni, azóta foglalkoztat az írás. Már gyerekként szerettem az érzéseimet ebben a formában kifejezni. Mert úgy gondolom, hogy az írás több és mélyebb gondolatokat tud felszínre hozni, mint a kimondott szavak. Leginkább ami érdekel, az emberi sorsok, a lélek, az élet minden területéről való gondolkodás. Számomra az írás „terápia”, „gyógymód”, és mérhetetlen nagy öröm. (És nem mellesleg a billentyűzetet is imádom pötyögtetni.)

Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. „Hallgass úgy, miként hallgattam én felőled.
    Hallgass örökké, hogy többé ne kelljen félnem!”

    A szavainkkal fel tudunk emelni, de le is tudunk súlytani embereket.Nem mindegy, hogy kire hallgatunk, viszont őrizzük meg az egyéniségünket, aki nem így szeret, azzal nincs mit kezdenünk.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Mit látsz ha nézel?

Edit Szabó : Mit látsz ha nézel ? Mit látsz,ha engem nézel odafent ? „Látod-e ami elvakít,ha fény burkolja be, ” a hegy tetején ,magasban

Teljes bejegyzés »

Üdvözölve

Üdvözölve Üdvözölve légy Klára asszony, Neved a magyar nők álma maradjon Melletted áll férjed egy ország bálványa, Sokáig élj Ferkó, mind ezt kiáltja Te vagy

Teljes bejegyzés »

Jó, éjszakát!

A háttérben halk zene szólt, talán Mozart, Bartók, Liszt, vagy Kodály lehetett, nem is tudom, de kétségkívül megérintett. Lehet, hogy azért, mert ma különösen sokat

Teljes bejegyzés »

Zamatos június

De zamatos ez a június, sugarat szór, tündököl fénye, forrón csókolgatja bőrömet, légben sistereg egész lénye. Sóhajtva tárom felé karom, számomra édes lélekbalzsam, illata tüdőmet

Teljes bejegyzés »

Szedte a lábát a nyár

Úgy szedte a lábát a nyár, mint az őz, s nézd, most nálunk vendégeskedik az ősz. Arany, vörös, sőt rőt színekben ropja, hűs szél pörgeti,

Teljes bejegyzés »