Édes Álom

Egyed-Husti Boglárka

Édes Álom

Reggeli fátyol ködbe vész a táj.

Orosháza hajnali négy.

Nézzek ki a ködbe, és mintha nem is itt lennék. Nem is tudom, hogy ébren vagyok-e, vagy csak álmodom. Az elmúlt éjszaka eseményei peregnek, mint egy film képkockái, és tudod mi lesz a vége, mégsem mész ki a mozi teremből. Szeretném megállítani.

Futok, izzadok, rettegek, fázok, vacogok. Egyszerre az összes érzés a felszínre tör a testemen keresztül és átszakad a gát. Sírok. A könnyeim eláztatják a párnát.

Felülök az első vonatra, egyedül és haza megyek.

 

Reggeli fátyol ködbe vész a táj.

Esztergom-kertváros hajnali négy.

Mindent összecsomagoltam. A bazilika még innen is látszik. Írásbeli vizsgám lesz cukrászati ismeretekből. Egész este ébren voltam. Szerettem volna aludni, de a recepciós hölgy összeveszett a párjával, jó hangosan. Majd kibékülve szerelmeskedtek még hangosabban. Elképzeltem én ezt hányszor csináltam.  Kicsit később felültem a buszra, ami bevitt a belvárosba. Levizsgáztam.

Felülök az első vonatra, egyedül és haza megyek.

 

Reggeli fátyol ködbe vész a táj.

Balaton felé ülök a vonaton. Vagy ez egy másik vonat? Egy másik vagányról?

Olyan sötét van, félek. Nem akarok vele lenni. Nem akarom, hogy mellettem üljön. Félúton leszállunk a vonatról és visszaindulunk a Keleti felé. El akarok menni tőle, minél messzebbre. Ijedten nézem az utasokat hátha az egyik segít nekem.

Hívom édesanyámat, beülök az autóba és hazavisz.

 

Reggeli fátyol ködbe vész a táj.

Most tényleg a Balaton felé megyek. Ezt az utat már ismerem. Többszőr voltam már itt. A nap vörös sugarával víztükörben játszik a balatoni tó vízével. A kacsák és a hattyúk úszkálnak. Csend van. Végre.

 

Reggel felkelek és a vonaton ülök egy szál cigivel a kezemben. Nézek ki az ablakon és érzem, hogy végre szabad vagyok.

 

Reggeli fátyol ködbe vész a táj.

Ménesi út-Gödöllő és Keleti majd a hetes busz. Minden reggel, minden délután. Oda-vissza. Másodéves hallgató vagyok, beiratkozás. Megyek le a nagy körfolyóson. Be a mosdóba.  Visszatérve nincs meg a pénztárcám. Kiraboltak. Tudtam, hogy ő volt. Letagadta volna, ha rákérdeztem volna. Még arra sem volt pénzem, hogy haza menjek. Az évfolyamtársaim adták össze a busz pénzt.

Haza megyek. Fáradt vagyok, félek, össze vagyok zavarodva. Miért lopja meg az ember az állítólagos barátnőjét?

 

Reggeli fátyol ködbe vész a táj.

Keleti pályaudvar. A reggeli fény áttöri a pályaudvar belső peremét és érzem, hogy mindjárt kezdődik az ébredés. Az utasok le fognak szállni és sietve haladnak tovább a metró felé. Én még egy szál cigit szeretnék elszívni. Csak nincs tűzem. Oda áll mellém. Fekete kopott farmert visel és tűzett ad. Aztán eltűnik a fátyolos ködbe.

 

És én felébredek az édes álmomból.

Vége

 

 

 

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka az Irodalmi Rádió szerzője. Amit tudni kell rólam: Már kisgyerekként fogékony voltam az alkotásra, nagyon szerettem olvasni, a könyvek szeretete a mai napig elkísér. A gimnáziumban eléggé zárkózott voltam, kevés barátom volt, kerestem a vigaszt, a kiutat a magányosságból. Az akkori irodalom tanárnő mutatta meg nekem, hogy milyen pályázati lehetőségek vannak, és hogy próbálkozzak a verseimmel. Akkoriban antológiákba és más folyóiratokban küldtem el alkotásaimat, mellyel szép eredményeket értem el. Kaptam oklevelet és mindig biztatak arra, hogy folytassam ezt az utat. Eléggé kishitű ember vagyok, így abba hagytam nagyon sok időre az írást. Aztán idén márciusban a magánéletemben történt olyan dolog, ami bár negatív könyveltem el azóta, viszont olyan szelepek/csatornák nyitódtak meg a lelkemben, amiért hálás lehetek. Hiszen azóta foglalkozom komolyabban az írással és már nem csak verseket, hanem novellákat/regényeket is írok. Azt hiszem megtaláltam a hangomat, azt a műfajt, amiben talán otthonosan mozgok, és azok az emberek, akik megtiszteltek bizalmukkal, hogy ezeket a műveket elolvasták, mind ledöbbentek, hogy úristen te ilyet tudsz írni? Úgy gondolom ennél jobb dolog nem kell.

Megosztás
Megosztás

2 Responses

  1. Nem is volt annyira édes ez az álom. Talán inkább az ébredés. Menekülés, lopás, veszekedés, mások szeretkezésének hallgatása, kiszolgáltatottság. Szerintem ebből jobb felébredni. Vagy valamit rosszul értelmeztem?

    Szeretettel: Rita

    1. Kedves Rita: köszönöm, hogy hozzá szóltál. Az összes történet: Esztergom-Orosháza megtörtént, csak kicsit át lett írva, hogy álom szerű legyen. Remélem tetszett. Bogi

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Így aludj

Így aludj   Álmod könnyű legyen, Mint a téli hó pihék; Mezőről s virágokról álmodj, Melyen repülnek a lepkék. Láss csodákat, S szép messzi földeket;

Teljes bejegyzés »
Versek
Ivántsy Gábor

en.krisz

kisKrisz -nek valahogy mindig mással vagyok, amikor valakivel lennem lehetne. veled is: mire az éjjelvonat gőzös-hideg reggelbe zakatolt, eltűntem a szemed elől. kedves voltál, de számomra halva született zsoltár

Teljes bejegyzés »

Nyári hőségben

1. Nyár van és igazán nagyon meleg. Messzebb elmosódnak az árnyak. S én távoli lidérc-képbe merengek. Minden mozdulat új erőt von el. S egy egykori

Teljes bejegyzés »

Bársony palást

Szeretettel osztom meg új versem. Hullámok új vizeken. 🙂   A Bársony palást a Bársony-trilógiám első része. 😉       Author: Faragó Maia Faragó

Teljes bejegyzés »

Nagyapa

Nagyapa   Rosszkor született, rossz helyre, mikor több mint 110 évvel ezelőtt meglátta a napvilágot. Cserébe olyan őserővel ruházta fel a természet őt és korosztálya

Teljes bejegyzés »

Virágok,állatok,emberek

Edit Szabó : Virágok,állatok,emberek „Aprócska házban, völgy ölén „, ölében cicával itt éldegél anyóka a mesebeli házban, körötte virágok pompáznak, gyönyörködik saját világában. Körben az

Teljes bejegyzés »