Elveszett lelkek szigetén

Egyed-Husti Boglárka

Elveszett lelkek szigetén

 

„Hello Idegen, köszöntelek az Elveszett Lelkek Szigetén.”

Nézzek rá és nem értem. Meg is kérdezem tőle: „parancsolsz”?

„Nyugi” -felel és mintha közben mosolyogna. Mindenkiből más reakciót vált ki, amikor ide érkezik.

„Hol vagyok pontosan”? -kérdezem.

„Az elveszett lelkek szigetén” -válaszolta.

„Meghaltam”?

„Nem egészen. Ha pontosan akarnánk fogalmazni a holtak és az élők között vagyunk valahol félúton. Ezen a helyen olyan lelkek vannak, akik se a Mennybe se a Pokolra nem valók.

„Ki vagy te?”

„Jó kérdés” -én magam se tudnám magam definiálni, maradjunk annyiba, hogy keresgélő lélek vagyok, ahogy itt mindannyian”.

„Hogy lehet feljutni?”

„Sehogy!”

„És, hogy lehet lejutni?”

„Sehogy!”

„Nem értem” -kezdek kétségbe esni.

„Semmi gond, nem is kell”.

„Meddig kell itt maradnom?”

„Örökké!”

Félek, nem akarok itt maradni.

Ez a hely olyan, amire nincsenek szavak. Csak az értheti meg, aki egyszer lekerül ide.

Nem akarok itt lenni. Nem ismerem ezt az érzést, ami a hatalmába kerít. Nincsenek rá szavaim. Nekem, aki író vagyok. Mindenre kell szó, hogy leírjuk, hogy elmeséljük. Hogy tovább adjuk. Erre itt nincs.

Megrekedtem. Se jobbra-se balra. Se egyenes-se lent, se fent. Egyedül vagyok, fázom, félek. Össze vagyok zavarodva. Nem tudom mi ez.

Segítség! Nem akarok itt lenni.

„Ha megnyugodtál szívesen megmutatom itt a szigetet” -mondja és teljes közöny van rajta.

„Nyugi meg fogsz nyugodni és egy idő múlva te is ilyen leszel, mint én”.

Nem akarok ilyen lenni. Érezni akarok, szeretni, látni, élvezni az életet. Miért kerültem ide?

Nem értem. Nem lehettem olyan jó, hogy ne mehessek fel? De annyira rossz se voltam, hogy lent maradjak? Nem értem.

Igaz nem tudtam írni, már vagy évek óta, de ez még nem lehet ok.

Nem. Ez biztos csak álom, mindjárt felébredek és ott vagyok a semmibe.

A kis szánalmas életembe, a kopott ruhámba, a kis asztalom ülve, ahol csak gyertya világít mert nem volt pénzem kifizetni a villanyt.

Ez élet lenne? Erre vágyok vissza? De hiányzik. Mi is pontosan?

Azt veszem észre, hogy felállok és körbe nézek és hozzám hasonló lelkeket látok, bolyogni szerteszét. Gyalogolnak, néznek és mintha mind egyek lennének. Semmi különbség nincs közöttük.

Se nem boldogok-se nem szomorúak.

Csak úgy vannak.

Aztán eszembe jut mi hiányzik. Az érintése, a csókja íze.

A közömbös lélek viszont rám néz majd ennyit mond: „felejtsd el!”

De hogyan tudnám elfelejteni?

Majd csak egyre jobban ezt hallom a fejembe, a fülembe zúgni: „te is olyan leszel, mint én. Én te vagyok!”

Így telnek az évek, viaskodom önmagammal, majd egyszer jön egy újabb lélek és én teljes közönnyel fogadom őt az Elveszett lelkek szigetén.

Vége

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka az Irodalmi Rádió szerzője. Amit tudni kell rólam: Már kisgyerekként fogékony voltam az alkotásra, nagyon szerettem olvasni, a könyvek szeretete a mai napig elkísér. A gimnáziumban eléggé zárkózott voltam, kevés barátom volt, kerestem a vigaszt, a kiutat a magányosságból. Az akkori irodalom tanárnő mutatta meg nekem, hogy milyen pályázati lehetőségek vannak, és hogy próbálkozzak a verseimmel. Akkoriban antológiákba és más folyóiratokban küldtem el alkotásaimat, mellyel szép eredményeket értem el. Kaptam oklevelet és mindig biztatak arra, hogy folytassam ezt az utat. Eléggé kishitű ember vagyok, így abba hagytam nagyon sok időre az írást. Aztán idén márciusban a magánéletemben történt olyan dolog, ami bár negatív könyveltem el azóta, viszont olyan szelepek/csatornák nyitódtak meg a lelkemben, amiért hálás lehetek. Hiszen azóta foglalkozom komolyabban az írással és már nem csak verseket, hanem novellákat/regényeket is írok. Azt hiszem megtaláltam a hangomat, azt a műfajt, amiben talán otthonosan mozgok, és azok az emberek, akik megtiszteltek bizalmukkal, hogy ezeket a műveket elolvasták, mind ledöbbentek, hogy úristen te ilyet tudsz írni? Úgy gondolom ennél jobb dolog nem kell.

Megosztás
Megosztás

4 Responses

  1. Kedves Rita: sok ismerős halt meg és érdekelt mi lehet a halál után főleg azokkal a lelkekkel, aki nem jutnak sehová? Eléggé spirituális vagyok ilyen téren. Remélem tetszett. Bogi

  2. kedves Bogi, szívesen és örömmel olvasom gondolataidat. mindamellett javaslom, hogy azután, hogy kiszaladt az utolsó szó is, várj egy kicsit, és olvadd át újra a leírtakat, kiküszöbölendő az elütéseket, elírásokat, betűhiányokat, stb. ha Wordben írod az alapszöveget, már egy sima helyesírásellenőrzés is csodákra képes. legalábbis nekem bejött…
    üdvözlettel: Gábor

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Így aludj

Így aludj   Álmod könnyű legyen, Mint a téli hó pihék; Mezőről s virágokról álmodj, Melyen repülnek a lepkék. Láss csodákat, S szép messzi földeket;

Teljes bejegyzés »
Versek
Ivántsy Gábor

en.krisz

kisKrisz -nek valahogy mindig mással vagyok, amikor valakivel lennem lehetne. veled is: mire az éjjelvonat gőzös-hideg reggelbe zakatolt, eltűntem a szemed elől. kedves voltál, de számomra halva született zsoltár

Teljes bejegyzés »

Nyári hőségben

1. Nyár van és igazán nagyon meleg. Messzebb elmosódnak az árnyak. S én távoli lidérc-képbe merengek. Minden mozdulat új erőt von el. S egy egykori

Teljes bejegyzés »

Bársony palást

Szeretettel osztom meg új versem. Hullámok új vizeken. 🙂   A Bársony palást a Bársony-trilógiám első része. 😉       Author: Faragó Maia Faragó

Teljes bejegyzés »

Nagyapa

Nagyapa   Rosszkor született, rossz helyre, mikor több mint 110 évvel ezelőtt meglátta a napvilágot. Cserébe olyan őserővel ruházta fel a természet őt és korosztálya

Teljes bejegyzés »

Virágok,állatok,emberek

Edit Szabó : Virágok,állatok,emberek „Aprócska házban, völgy ölén „, ölében cicával itt éldegél anyóka a mesebeli házban, körötte virágok pompáznak, gyönyörködik saját világában. Körben az

Teljes bejegyzés »