Az erősebb szél

Melyik a hatásosabb szél? Amelyik neked ront és azzal a lendülettel fel is dönt, majd tovább áll vagy amelyik kitartóan elkísér egész utadon? Az amelyik hirtelen jön és ugyanilyen gyorsan távozik is és hiába ér el eredményt, mégcsak nem is emlékszünk rá, felállunk és elfelejtjük, mire megtesszük a következő lépéseinket? Vagy amelyik végig jelen van, noha jelenléte nem olyan nyilvánvaló, mint a másiknak? Éppen csak hajunkat kócolja, kapucninkat mozgatja, táskánkat és cipzárunkat zörgeti?

A hirtelen, durva roham talán képes megremegtetni egy fát vagy egy instabilabb falat, de a folyamatos szél tavakat szárít ki, homokdombokat hord arrébb. Egy hirtelen, durva roham talán meglódít egy hajót, de aztán magára hagyja, míg az állandó szél akár egy egész tengeren át hűségesen hajtja. Egy hirtelen, durva roham nyomán talán megreccsen egy ablakkeret, de ezt az elhaló hangot leszámítva semmit nem befolyásol, míg a folyamatos szél lehűti az üveget vagy ha rést talál, akár az egész szobát.

Egy pillanat nem tart örökké. A futó láng hamar elhal, az izzás megmarad. Ne a lehengerlésre törekedj, hanem a kitartó ostromra. Ne vesztegesd az energiádat, pláne ne az érzéseidet átmeneti emberekre. Ne csapongj, ne tegyél felesleges, felejthető kitérőket, várd meg az igazi érzést. Mert meg fog jönni, amikor itt az ideje, úgy ahogyan a filmekben ábrázolják: makacsul, megállíthatatlanul. De ezt ki kell várni, nem szabad erőltetni, bármennyire is ijesztőnek hangzik az egyedüllét. Valóban nehéz, de ha nem hagysz időt arra, hogy megismerd és megszeresd magadat, hogyan várod el ezt majd mástól? Ne kifelé, hanem befelé figyelj. Arra a csendes hangra, amelyik benned van, mert az a te igazi társad. Ő tudja, mi a jó neked, hogy mi az, amit megérdemelsz, ami jár neked és mi az, amire csak (jobb híján) rábeszéled magadat, amibe beletörődsz és amit azonnal faképnél hagysz, amint jön egy (fokkal) jobb lehetőség. Valóban ezt az ingatag létrát akarod mászni?

Ha sokáig elnyomod a belső hangot, ha helyette a külső zajokra figyelsz, egy idő után hű társad elhallgat és azután már nagyon nehéz lesz ismét megtalálni, amikor majd körülötted elhalkul a világ.

Horváth Vanessza
Author: Horváth Vanessza

"A regényes látásmód sokszínűvé árnyalja a világot, olyanná, amilyen az valójában." Vavyan Fable

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Mit látsz ha nézel?

Edit Szabó : Mit látsz ha nézel ? Mit látsz,ha engem nézel odafent ? „Látod-e ami elvakít,ha fény burkolja be, ” a hegy tetején ,magasban

Teljes bejegyzés »

Üdvözölve

Üdvözölve Üdvözölve légy Klára asszony, Neved a magyar nők álma maradjon Melletted áll férjed egy ország bálványa, Sokáig élj Ferkó, mind ezt kiáltja Te vagy

Teljes bejegyzés »

Jó, éjszakát!

A háttérben halk zene szólt, talán Mozart, Bartók, Liszt, vagy Kodály lehetett, nem is tudom, de kétségkívül megérintett. Lehet, hogy azért, mert ma különösen sokat

Teljes bejegyzés »

Zamatos június

De zamatos ez a június, sugarat szór, tündököl fénye, forrón csókolgatja bőrömet, légben sistereg egész lénye. Sóhajtva tárom felé karom, számomra édes lélekbalzsam, illata tüdőmet

Teljes bejegyzés »

Szedte a lábát a nyár

Úgy szedte a lábát a nyár, mint az őz, s nézd, most nálunk vendégeskedik az ősz. Arany, vörös, sőt rőt színekben ropja, hűs szél pörgeti,

Teljes bejegyzés »