Szélrózsa

Kíméletlenül érkezik a szélroham, alig hagy időt az előző után és szinte azonnal vonja is magával a következőt. Mindegyik kegyetlenül beletép a sínek közé nőtt virágba, újra és újra földhöz teremtik karcsú testét. Végeláthatatlan az ádáz támadás, amely nem könyörül meg rajta, hiába verdesi össze rimánkodva gyönge szirmait. Naponta szembesül kilátástalan helyzetével, mellyel kénytelen egyedül szembenézni, hiszen közel és távol sehol a társai. Magányosan, folyamatosan küzd az elemekkel.

Mit gondolhatott az anyatermészet, amikor ezt az ártatlan életet kitette ennek a könyörtelen helynek? Amikor arra ítélte, hogy a vas börtönébe eresszen gyökeret és az erős, állandó huzatban szökkenjen szárba?

Mert gondolkodik az anyatermészet, effelől ne is legyenek kétségeink. Gondolatai a növények. Különben hogyan fordulhat elő, hogy az emberek előtt ismeretlen, de még madarak vagy rágcsálók által sem látott helyen tarka virágok, hatalmas fák nőnek? Na és a folyók? Mi irányítja, mi tereli őket a legkülönfélébb helyekre, vad rengetegekbe, rendíthetetlen sziklák útjába? Ez mind az anyatermészet műve, amely pontosan követi a maga alkotta szabályokat.

Nem kivétel ezalól az adott virág sem. Teremtője pontosan tudta, hogy bírni fogja mostoha sorsát. Hogy hiába zakatol el fölötte minduntalan a mázsás vonat, úgysem tud kárt tenni benne, hiszen képtelen letérni a sínpárról. Hogy a rettenetes monstrum soha nem érhet ahhoz a gyenge teremtéshez, hiába van az olyan közel hozzá. S annak ellenére, hogy vonszolja maga alatt a huzatot, az sem képes roncsolni a növényt. Megrángathatja ugyan, akár földre is taszíthatja, de hajlékony szárát el nem törheti, leveleit és szirmait helyükről ki nem szakíthatja. Kellemetlenséget okozhat neki, de kárt nem. Ő akkor is tovább fog nőni, tovább fog illatozni, naponta kibontja szirmait, kitárja leveleit, s megfürdik a pillanatnyi napfényben is. Talán cudarabb otthonra ítélték, mint a többi virágot, még sincs elveszve.

Mert aki túlél valamit, annak nincs oka panaszra. Életben maradt, tehát erősebbnek bizonyult a nehézségeknél, legyőzte őket és ezáltal megnyerte a maga csatáját.

Egészen addig nem lehetünk tisztában vele, hogy mennyire ellenállók is vagyunk mi, hogy mennyi mindent kibírunk, míg szembe nem kerülünk a megpróbáltatásokkal. Mikor az egyetlen választásunk az, hogy kitartunk, akkor ismerjük meg igazán az erőnket. Az erőt, amit azért kaptunk, hogy tudjunk élni, ne csupán létezni. Mert élni nehéz, de mindenképp érdemes! Méghozzá a jelenben, nem a múltban és nem a jövőben. Nem kell, hogy mindenre készen állj a mostban, elég, ha bátor vagy cselekedni és meglátod, hogy többre vagy képes, mint hinnéd.

 

Horváth Vanessza
Author: Horváth Vanessza

"A regényes látásmód sokszínűvé árnyalja a világot, olyanná, amilyen az valójában." Vavyan Fable

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Így aludj

Így aludj   Álmod könnyű legyen, Mint a téli hó pihék; Mezőről s virágokról álmodj, Melyen repülnek a lepkék. Láss csodákat, S szép messzi földeket;

Teljes bejegyzés »
Versek
Ivántsy Gábor

en.krisz

kisKrisz -nek valahogy mindig mással vagyok, amikor valakivel lennem lehetne. veled is: mire az éjjelvonat gőzös-hideg reggelbe zakatolt, eltűntem a szemed elől. kedves voltál, de számomra halva született zsoltár

Teljes bejegyzés »

Nyári hőségben

1. Nyár van és igazán nagyon meleg. Messzebb elmosódnak az árnyak. S én távoli lidérc-képbe merengek. Minden mozdulat új erőt von el. S egy egykori

Teljes bejegyzés »

Bársony palást

Szeretettel osztom meg új versem. Hullámok új vizeken. 🙂   A Bársony palást a Bársony-trilógiám első része. 😉       Author: Faragó Maia Faragó

Teljes bejegyzés »

Nagyapa

Nagyapa   Rosszkor született, rossz helyre, mikor több mint 110 évvel ezelőtt meglátta a napvilágot. Cserébe olyan őserővel ruházta fel a természet őt és korosztálya

Teljes bejegyzés »

Virágok,állatok,emberek

Edit Szabó : Virágok,állatok,emberek „Aprócska házban, völgy ölén „, ölében cicával itt éldegél anyóka a mesebeli házban, körötte virágok pompáznak, gyönyörködik saját világában. Körben az

Teljes bejegyzés »