Megülepszik a keserűség
Megülepszik a keserűség, mint a köd- egy hajnalon…
A város felett…
Vállat von a nyomorúság, ha kihajolsz az ablakon –
Nem látsz utat, mert nincs egyenes, csak ferde vagy görbe –
A lelked lassan botorkálva sétál a sírgödörbe…
Kárognak még a varjak… a város felett… feletted –
A szél kapkodva kóstolgatja még a fákat és a tested.
Tél van. Kívül és belül a szívedben jégcsapok lógnak…
Csak a leheleten keresztül látszik helye a szónak –
Mert nincs beszéd a néma, víz nélküli helyeken;
Betömték a kutakat az utcákon, a tereken.
A házak között köröznek ostoba madárhadak.
Csapkodnak, felrepülnek – aztán lassan eloszlanak –
Megülepszik a keserűség, mint a köd egy hajnalon…
A város felett…
Csak egy sóhaj marad a szerelem…
Apróra tépett fényképed fölött – átlépek, mint a síneken.
Author: Nyerges Erika
Nyerges Erika vagyok. Pedagógus, közművelődési szakember, helytörténetkutató. Magántanárként dolgozom. Verseket 30 éve írok, 1996-ban publikáltam az Alterra Kiadónál, majd a Hegyaljai Alkotók Társulásának 3. helyezettje lettem. 2005-ben megnyertem az Orosházi Költőversenyt. Később írtam dalszöveget, helytörténeti, néprajzi publikációm jelent meg a 2. Világháborúról, a Holocausztról Orosházán. Budapesten gyermekverseim jelentek meg antológiákban, majd a cigányzene kutatás felé fordultam. 2020-ban az Ad Librum Kiadó adta ki A kávéházi cigányzene története c. könyvemet. Roma témájú verseimet színművészek szavalták (pl. Mikó István, Németh Kristóf, Tóth Olivér).