Sírok a fellegekben

Sírok a fellegekben

Egyed-Husti Boglárka írása

Hangtalan volt, minden előjel nélkül. Semmi sem készített fel erre se engem, se senki mást. Ott volt a szemünk előtt mégsem láttuk, mégsem hallottuk. Mert csendben érkezett. Csak egy piros vörös csík jelent meg. Oda mentünk az ablakhoz és néztünk.  Sose láttuk előtte ilyet utána már nem akartuk ilyet látni. Nem tudtuk mi az, de másnap katonák jelentek meg. A félelem pedig kúszott belénk, valami baj van.  Szinte suttogva az emberek egymásnak. De nem tudtuk mi. Hazudtak nekünk, nem mondták meg mi az. Honnan is tudhatták volna? Hiszen ők sem tudták. Ők sem láttak ilyet azelőtt.

A gépezet persze működött tovább. Hősök mentek fel a fellegekbe. Ők a nép hősei.

Meghalni mentek oda. Oda fel, ahová senki sem ment fel volna, ha tudták volna, hogy mi vár rájuk ott. Bio robotok voltak. Tették, amit tenni kellett.

Kimentek az este az emberek megnézték és csodálkoztak. A szél keletről fújt. Mintha hó esett volna. Apró pelyhekben szállt rájuk. Gyerekek, asszonyok, férfiak mentek oda ahhoz a hídhoz. Rá három-négy nap múlva mind meghaltak. Halottak hidjának nevezik azóta is azt a helyet.

Ők meg táncoltak, mert nem tudták. Honnan is tudhatták volna?

Hősök mentek le az alagútba, hősök mentek le a bányákba, lyukat fúrtak, 40 fokos meleg volt.

De ők tették a dolgukat. Ástak és ástak.

Aztán a fellegekbe mentek fel.

Még ma is sír az ég.

Rózsaszín ködbe vész, Csernobil örökre velünk marad.

Vége

 

 

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka az Irodalmi Rádió szerzője. Amit tudni kell rólam: Már kisgyerekként fogékony voltam az alkotásra, nagyon szerettem olvasni, a könyvek szeretete a mai napig elkísér. A gimnáziumban eléggé zárkózott voltam, kevés barátom volt, kerestem a vigaszt, a kiutat a magányosságból. Az akkori irodalom tanárnő mutatta meg nekem, hogy milyen pályázati lehetőségek vannak, és hogy próbálkozzak a verseimmel. Akkoriban antológiákba és más folyóiratokban küldtem el alkotásaimat, mellyel szép eredményeket értem el. Kaptam oklevelet és mindig biztatak arra, hogy folytassam ezt az utat. Eléggé kishitű ember vagyok, így abba hagytam nagyon sok időre az írást. Aztán idén márciusban a magánéletemben történt olyan dolog, ami bár negatív könyveltem el azóta, viszont olyan szelepek/csatornák nyitódtak meg a lelkemben, amiért hálás lehetek. Hiszen azóta foglalkozom komolyabban az írással és már nem csak verseket, hanem novellákat/regényeket is írok. Azt hiszem megtaláltam a hangomat, azt a műfajt, amiben talán otthonosan mozgok, és azok az emberek, akik megtiszteltek bizalmukkal, hogy ezeket a műveket elolvasták, mind ledöbbentek, hogy úristen te ilyet tudsz írni? Úgy gondolom ennél jobb dolog nem kell.

Megosztás
Megosztás

2 Responses

  1. Borzalmas katasztrófa volt, sok-sok áldozattal. Viszont most meg a háború rettent bennünket, előtte a covid, mindig adnak okot a félelemre. Mégis azt mondom, hogy ne féljünk, örüljünk az életnek addig, amíg tart.

    Szeretettel: Rita

    1. Kedves Rita. Gyerek voltam, amikor a Csernobili tragédia történt, nem sok mindent értettem belőle. Aztán volt egy sorozat, ami Csernobilről szólt, kétszer megnéztem, aztán most Csernobili imát olvasom és, hát őszintén magával ragadott, az ott élő emberek, akik elmesélték mi történt akkor ott pontosan az ő szavaikkal. Sajnos azonban a háborúnak-ahogy te is írtad-sok változata van, de az élet és annak szépségeit kell kiemelni. Köszönöm, hogy elolvastad és, hogy tetszett! Bogi

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Mit látsz ha nézel?

Edit Szabó : Mit látsz ha nézel ? Mit látsz,ha engem nézel odafent ? „Látod-e ami elvakít,ha fény burkolja be, ” a hegy tetején ,magasban

Teljes bejegyzés »

Üdvözölve

Üdvözölve Üdvözölve légy Klára asszony, Neved a magyar nők álma maradjon Melletted áll férjed egy ország bálványa, Sokáig élj Ferkó, mind ezt kiáltja Te vagy

Teljes bejegyzés »

Jó, éjszakát!

A háttérben halk zene szólt, talán Mozart, Bartók, Liszt, vagy Kodály lehetett, nem is tudom, de kétségkívül megérintett. Lehet, hogy azért, mert ma különösen sokat

Teljes bejegyzés »

Zamatos június

De zamatos ez a június, sugarat szór, tündököl fénye, forrón csókolgatja bőrömet, légben sistereg egész lénye. Sóhajtva tárom felé karom, számomra édes lélekbalzsam, illata tüdőmet

Teljes bejegyzés »

Szedte a lábát a nyár

Úgy szedte a lábát a nyár, mint az őz, s nézd, most nálunk vendégeskedik az ősz. Arany, vörös, sőt rőt színekben ropja, hűs szél pörgeti,

Teljes bejegyzés »