Esti séta
Magam vagyok. Az est nedves köpenyként
borul rám- így képzelem…
S fázós ujjaimat próbálom lehelni,
mert eszembe jut, hogy nincs is zsebem.
Az eső sűrűn szitál… A tócsába hulló cseppeket
a lámpafény aranykörökbe vonja.
S a víztől sikamlós parkoló kövén
messzire csillog az ábécé neonja…
A háztömb most halk, sötét…
Csak a fenyő fölött látszik egy sárga ablak.
A fűzfaágak suhognak, a falnak csapódnak,
kit ébresztenek, kit aludni hagynak…
Ez már november… Hosszú lesz az éjjel…
A hajnal meg szomorkás, tűnő pillanat…
Az álmot a halvány reggel tépi széjjel,
S helyén csak áttetsző, csupasz köd marad…
Author: Nyerges Erika
Nyerges Erika vagyok. Pedagógus, közművelődési szakember, helytörténetkutató. Magántanárként dolgozom. Verseket 30 éve írok, 1996-ban publikáltam az Alterra Kiadónál, majd a Hegyaljai Alkotók Társulásának 3. helyezettje lettem. 2005-ben megnyertem az Orosházi Költőversenyt. Később írtam dalszöveget, helytörténeti, néprajzi publikációm jelent meg a 2. Világháborúról, a Holocausztról Orosházán. Budapesten gyermekverseim jelentek meg antológiákban, majd a cigányzene kutatás felé fordultam. 2020-ban az Ad Librum Kiadó adta ki A kávéházi cigányzene története c. könyvemet. Roma témájú verseimet színművészek szavalták (pl. Mikó István, Németh Kristóf, Tóth Olivér).
2 Responses
Valóban a november a legkevésbe kedvelt hónap. A külső esős, hűvös idő összhangban van az író magányával.
Szomorú, szép sorok.
Szeretettel: Rita
Köszönöm,tökéletes megfogalmazás….