Bori már nagylány, iskolába jár.
Kedvenc plüssfókája megkopott ma már.
A szőre hiányos, fénytelen,
bajusza megfakult hirtelen.
Vékony cérnán lóg apró gomb szeme,
kalandos volt a plüssfóka élete.
Bori már nagylány, megkomolyodott,
apró játékairól sorra lemondott.
S hogy ne legyen a szobájában
éjjel – nappal rumli,
elkezdte a játékait
egy zsákba bepakolni.
Bori dolgozott serényen,
csak teltek a zsákok,
egymás után következtek
a régi játékok.
Bekerült az egérbábú
minek csomós lett a bajsza,
az összefirkált szivacslabda,
a sok építőkocka.
Bori pakolt, pakolt egyre,
senkinek nem volt kegyelme.
A szobában csuda rend lett,
S ekkor Borinak felrémlett:
„Van valami a párnámon,
Azt is gyorsan kidobálom!”
Ránézett a plüssfókára,
Ő meg vissza a nagylányra.
Gomb szeme bár cérnán lógott,
szívszaggatva felsóhajtott:
„Tudom, hogy már öreg vagyok,
testem kopott, agyonmosott.
De tudd, míg fejed reám hajtod,
nem hagy el a gyermekkorod!
Vígasztallak, hogy ha baj van,
megölelgethetsz álmodban!”
Bori már nagylány, de mégis gyerek,
s az álmait egy gyermek nem tagadja meg.
Szorosan ölelte magához a fókát,
A ma kissé kopott, kifakult pufókát.
Felemelte aztán, s a fülébe súgta:
Mindig velem maradsz te kis pufók fóka!
Author: Égi Edina
Éginé Szederkényi Edina vagyok. Sokan Égi Edina néven ismernek, ezen a néven írom verseimet, meséimet és novelláimat. Már gyermekkoromban magukkal ragadtak a verses mesék, amelyeket ma is szívesen írok. Szeretem a természet közelségét, a harmóniát, a zenét, és az állatokat, melyek általában alkotásaimban is megjelennek.