Be szépek voltak nekünk egykor,
A rózsaillatos hajnalok.
Piros szirmai áldották a napot.
A szívemben mosolyod is felragyog
Ilyenkor, e nyáresti alkonyatkor.
Hív ez a tűz, lobbanása űz,
Árnyat vet csóktalan árnyéka,
A fekete rózsás éjszakámba.
S köszönt szelíden egy csillagfény,
Valahol szemeid legmélyén.
Be szép az egykori csókolás,
Repített tova hét határon,
Ölelő karodba vált zuhanásom,
Szemeidben ébredő valóságon.
S tova tűnik magányos éjszakákon.
2024.08.06.
Author: Miskolczi Ferenc
Szeretettel köszöntök minden verskedvelő olvasót! Bemutatkozásként magamról: Miskolczi Ferenc vagyok, az Irodalmi Rádió szerzője. Jelenleg Tatabányán lakom. A munka és az irodalom mellett a sport szintén életem meghatározója. Gimnazista korom óta írok, főként verseket, hol hosszabb, hol rövidebb kihagyásokkal. Sokáig csak az asztalfióknak írtam. Majd 2021 októberétől publikáltam az Amatőr művészek fórumán és nem sokkal később a Poet.hu oldalon, amelynek jelenleg is aktív tagja vagyok. Többnyire romantikus verseket írok, de emellett jelen vannak más témában írtak is. Az online média több platformján és két kiadott antológiában is megjelentek verseim. Egy verseskötetem jelent meg 2022 decemberében Titkok – kertjében címmel.