Nélküled szeretek én, most hallgatag,
Követem a napba hulló napokat,
Elmúlásnak, másban feltámadásban.
Ölelnek igéző csókok roskatag,
Holnapom jégvirágos szép nyarában.
Feledések felragyogó mosolya
Rejt a tegnapnak fodros láz – tavában.
Mandula szemeid tüze felragyog,
Szívem tegnapi szerelmes zugában.
Mámban lüktet, mint ereimben a vér,
S örök, mint csillagokban az anyagok,
Időtlensége rózsás szívemig ér.
Csókol százegy veszített csók csatában
Az a régi tűz, újra, s új útra kél.
Nélküled elbukom én, ha szeretek,
Letagad a hitek, remények rendje.
Másban, másnak téged keresve űzöm
Magam, halkulva, mint sikító szelek.
Éjbe veszítve mosolyodban űzzön,
S hajfürtjeid éji árnya befedje
Az én várásomba száműzött üdvöm.
Alkonyba váltó horizontom alatt,
Ölelem alakodban a végtelent,
S ezüstös holdsugár ívén tűnik át
Piros ajkad árnya, a nekem maradt.
Idézve csókba bomló árnyalatát.
Karolom nélküled a szeretetlent,
S vívom a csóktalan szép Élet – csatát.
2024.08.17.
Author: Miskolczi Ferenc
Szeretettel köszöntök minden verskedvelő olvasót! Bemutatkozásként magamról: Miskolczi Ferenc vagyok, az Irodalmi Rádió szerzője. Jelenleg Tatabányán lakom. A munka és az irodalom mellett a sport szintén életem meghatározója. Gimnazista korom óta írok, főként verseket, hol hosszabb, hol rövidebb kihagyásokkal. Sokáig csak az asztalfióknak írtam. Majd 2021 októberétől publikáltam az Amatőr művészek fórumán és nem sokkal később a Poet.hu oldalon, amelynek jelenleg is aktív tagja vagyok. Többnyire romantikus verseket írok, de emellett jelen vannak más témában írtak is. Az online média több platformján és két kiadott antológiában is megjelentek verseim. Egy verseskötetem jelent meg 2022 decemberében Titkok – kertjében címmel.
