Önkéntes munkám során az EKF programban
kérdőívet osztottam a Kálvin János parkban.
Egy padon ülő idős hölgyhöz közelebb léptem,
s barátra leltem tündéri ebében
Egy orgonabokor mögül tűnt elő kaviárfekete
göndör dús bundája, s laskabarna szeme.
Kíváncsian tekintett kézfejem fele,
majd ostyatölcsér orrával azt bökdösni kezdte
Értettem a célzást, le is hajoltam,
fülétől arcán kezem végighúztam.
Ajkát boldog lihegésre s mosolyra nyitotta,
csuklóhajlatom megnyalogatta
Masszíroztam hátát, megvakartam fülét,
hálásan mellkasomnak döntötte fejét.
Karommal teste köré körgyűrűt fontam,
s magamhoz óvatosan közelebb húztam.
Legkevésbé ismert ősi magyar fajta,
pedig intelligens, szép, dús bundájú jó terelőkutya.
Terelésen kívül sok másban is jó:
vadászatban, rohamjelzésben, dog-dancingben kiváló
Könnyen alkalmazkodik bármely körülményhez,
az ember legapróbb rezdüléséből már mindent megérez.
Nem véletlen jött oda a bokor árnyékából,
hisz nincs olyan, hogy ne kérnék egy eb társaságából
A nap elhalványult, s az önkéntes munka időm aznapra lejárt,
s jó gazdája haza vitte a kedves kiskutyát.
Titkon reméltem, hogy majd még találkozunk,
s három év után a pékség mögött összefutottunk
Author: Farkas Norbert
Farkas Martin Norbert vagyok, magyar irodalom és nyelvészet szakos egyetemi hallgató. A művészet életem jelentős hányadát végigkísérte, és több ágazatban volt szerencsém kipróbálni magam a néptánctól kezdve a színészeten át az amatőr dj-zésig. Az írással kapcsolatos ambícióm először 2018 nyarán lángolt fel bennem, kiélni pedig először 2020-ban nyílt alkalmam. Mint író, az alkotással határozott célom az emberek szórakoztatása és az olvasás, mint hobbi újranépszerűsítése.