A szél

Volt, hogy csendes, őszi estén,

Az ablak előtt ülvén,

Halkan suhant be a szél,

Hogy megsúgja gyönyörét.

 

Hogy elsuttogja, miért boldog,

S elsírja, ha szomorú,

S miért vérzik az ég,

Ha ő a vállamra borul.

 

Csendben ültünk összebújva,

És ő a hajam simítva,

Felszántotta minden bánatom,

Mely könnyekben csordult le arcomon.

 

Körbe járta a sötét szobát,

S magával vitte annak illatát,

A függöny lebbent, a Holdfény visszatért,

És nem éreztem többé vállamon gyöngéd kezét

Petőh-István Jennifer
Author: Petőh-István Jennifer

Petőh-István Jennifer vagyok. „Az őszi ég alatt” című pályázaton való sikeres részvételem óta nagy örömömre szolgál, hogy az Irodalmi Rádió állandó szerzői közé tartozhatom! 1994-ben születtem Vásárosnaményban, a Tisza partján fekvő kisvárosban. Tizenöt éves korom óta foglalkozom versírással, és hálás vagyok az eddigi lehetőségekért, hogy nyomtatásban is megjelenhettek verseim, úgy, mint: A Marsbook Kiadó gondozásában megjelent Involúcióink antológiában „Tavasz” című versem, Fényvesztve antológiában „Várakozás” című versem, valamint a Talentum House Kiadó Papírszárnyak nevet viselő antológiájában „Extázis” ès „Stagnálás” című verseim. Jövőbeli céljaim egyike, hogy a saját, önálló verseskötetem is a kezemben foghassam, és írásaimat továbbra is megoszthassam mindazokkal, akik örömüket lelik azok olvasásában. Számomra az írás egyfajta létszükség, amely olykor a legváratlanabb helyzetekben lep meg, amikor a szavak gyors egymás utánban áramlanak hozzám. Máskor viszont, hetekig nem találom a helyem az alkotás világában. Azt hiszem, ez is olyan, mint az életben minden, ami velünk történik: a maga módján, a maga idejében talál ránk, amiről addig nem is tudtuk, hogy hozzánk tartozik.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Versek
Faragó Maia

Mi marad?

A végén mi marad? Ha meg se próbáltad? Hagyod, hogy a fèlelem utat törjön magának? Hogy eleve vesztesnek tituláljanak? Közben te megnyílsz, te szeretsz, te

Teljes bejegyzés »

Csillaglesen

* Szellő rebben, a Hold ragyog – csak én vagyok meg a csillagok. Nyújtózkodom, bemérem, hátha valamelyiket elérem. De mindegyik oly messze van, s én

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Petes H. László

Várva

Várva   Suttog a lant, kietlen hant Vágyak alant, söprik a vant Feléd izzik minden ideg S eléd csúszik…lelked hideg   Tenni vágyna távnak árnya

Teljes bejegyzés »

Bál után

„- Ennek az estének nem lesz se vége, se hossza…” – sóhajt a kristályváza villanyfénytől megfosztva, pedig boldogságához mindig csak annyi kellett, hogy maga is

Teljes bejegyzés »

…Búcsúzóul

Nem àlltam még készen, Erre …nem is lehetett, Hogy elveszítsem hirtelen, Kit szívemből szeretek. A tàvolsàg közöttünk, Nagyobb nem is lehet, Sosem szoríthatom Meg màr

Teljes bejegyzés »

A mamára várva

Szomorú napra ébredtem, mikor ràjöttem, Màr nem vagy velem…. Édesanyàm, valami  hibàt vétettem, Hogy többé neked nem kellettem? Ha rosszat tettem, vagy mondtam, Kérlek, bocsàsd

Teljes bejegyzés »