Mindig visszatérek, pedig
Mindig félek,
Egyszerre nyugtalanít és
Pezsdít fel a közelséged.
Olykor érzem a békét, a nyugalmat,
Simogató kékséged elhallgattat
Minden fejemben zúgolódó gondolatot.
Akár a karok melege, úgy ölelsz,
Mikor magányos vagyok.
Máskor viszont félek hatalmas hullámaidtól,
Hiába vagyok közel hozzád,
Érzem, hogy egyre távolodom.
Elsodorsz.
Ellöksz messze a partoktól.
S én már visszatérni sem akarok.
Ne ránts le magadhoz a mélybe,
Különben karodba fulladok.
Author: Petőh-István Jennifer
Petőh-István Jennifer vagyok. „Az őszi ég alatt” című pályázaton való sikeres részvételem óta nagy örömömre szolgál, hogy az Irodalmi Rádió állandó szerzői közé tartozhatom! 1994-ben születtem Vásárosnaményban, a Tisza partján fekvő kisvárosban. Tizenöt éves korom óta foglalkozom versírással, és hálás vagyok az eddigi lehetőségekért, hogy nyomtatásban is megjelenhettek verseim, úgy, mint: A Marsbook Kiadó gondozásában megjelent Involúcióink antológiában „Tavasz” című versem, Fényvesztve antológiában „Várakozás” című versem, valamint a Talentum House Kiadó Papírszárnyak nevet viselő antológiájában „Extázis” ès „Stagnálás” című verseim. Jövőbeli céljaim egyike, hogy a saját, önálló verseskötetem is a kezemben foghassam, és írásaimat továbbra is megoszthassam mindazokkal, akik örömüket lelik azok olvasásában. Számomra az írás egyfajta létszükség, amely olykor a legváratlanabb helyzetekben lep meg, amikor a szavak gyors egymás utánban áramlanak hozzám. Máskor viszont, hetekig nem találom a helyem az alkotás világában. Azt hiszem, ez is olyan, mint az életben minden, ami velünk történik: a maga módján, a maga idejében talál ránk, amiről addig nem is tudtuk, hogy hozzánk tartozik.