A zápor halkan ömlik,
S gyenge sóhaját az égbe viszi.
Csendben nyújtózik a föld, mely mereng,
S minden cseppje lágy, szelíd igézet,
Melyben a lélek táncra kél, s pihen.
A harmat gyűrűz, s lomhán gördül el,
A szél zenéje halkan fonja át.
Fátyolként ül a tájra, csöndes jel,
Hogy az idő lassan tűnik, s talán.
Örökre így marad, némán, nesztelen.
Author: Varga Bianka Luca
Varga Bianka Luca vagyok 2008. 08. 18-án születtem Budapesten, jelenleg Karcagon élek. Magyar-történelem szakon tanulok a Karcagi Nagykun Református Gimnáziumban. Szeretek olvasni, zenét hallgatni és 2020-ban kezdtem el írni, először csak rövidebb történeteket. Később elkezdtem hosszabb regényeken, novellákon, illetve verseken dolgozni. Műveimben gyakran kedvenc íróm Stephen King inspirált. Terveim között szerepel, hogy az írással szeretnék foglalkozni, ezért remélem, hogy a hobbim majd a későbbiekben a munkámmá válhat.
Egy válasz
„A harmat gyűrűz, s lomhán gördül el,
A szél zenéje halkan fonja át.”
Tetszéssel olvastam gyönyörű soraid.
Szeretettel: Rita