Egy novemberi túrán

2021. November 20.

Egy nappal voltunk szalagavató after után, mikor elmentem a suli által valamiért pont másnapra szervezett túrára. Valahogy fontosabb volt a maradék 8 aláírás megszerzése, és ezzel a kötelező tesi letudása, mint késő hajnalig részegen csápolni kopogásra.

A 2010-14 közt fénykorát élő, de azóta már hanyatló félben lévő zeneiparral ellentétben, a természet szépsége s az ebek szeretete nem kopott meg az idő vasszekerében. Ennek tudatában hagytam ki a banzájt és leltem barátra túrázás során egy kedves kutyában

A nárciszsárga kora reggel gyülekező helyünktől útra keltünk, majd az ösvény negyedén hamar túl is lettünk s egy nefelejcskék tó melletti réten megpihentünk. Ekkor láttam meg egy piknikező párt, rózsamintás paplanon, egy fiatal srácot, egy takaros lányt, s mellettük egy épp csak szárny és glória híján lévő kutyát

Tekintetét hol gazdái piknikkosarára s fasírtos szendvicseire szegezte hol egy körülötte szálldosó királylepkére, hol pedig a mögötte lévő tóban játszadozó halakra vetette. Oly idilli volt e kép, megfesteni lett volna szép.

Ahogy figyelmem központját ráhelyeztem, egyszercsak az eb kiszúrt engem, s fenyőmagszín harmatcsepp szemét attól kezdve szüntelen csak rajtam legeltette. Bátortalanul, remélve, hogy piknikük nyugalmát nem zavarom meg, közelebb merészkedtem.

Óvatosan, halkan odalopóztam, majd leguggoltam, cheetosmorzsás kezem kitartottam, mire az eb szagminta s kérdés nélkül leült elém, igazából tudta mit akarok.

Karommal finoman de szeretettel körbegyűrűztem, ám magamhoz mégsem öleltem. Pedig igazán nem kellett volna szivbakosnak lennem, hisz, centikre volt attól, hogy arcon nyaljon engem. Az a szerelmes tekintet máig él emlékezetemben

Az is annyira előttem van még, mikor gazdája, a lány odaszólt hozzá: Figyu Pedro, ha lehet ne smárold le az embereket, nem biztos, hogy örülnek neki. Ekkor arcom, s szemem, mint a kis gömböc kikerekedett, mámoros zavaromban ajkam kissé megveresedett: Azta, ennyire tetszettem? Az eb kedvel engem?

Ahogy rá gondolok, s róla írok, lelkemben hallatszik szarvasgombafekete s ropibarna színátmenetes elegáns bundája, s annak szélben hárfaként pengő lágy, halk suhogása, s érzem, ahogy fázó kezem felmelegíti jól meg karácsonyi kandallótűz melletti jó meleg ágy puhasága

Azóta is, mint pizzakemence tüze, ég bennem a remény lángja, hogy sor kerül majd vele egy új találkozásra. S hiszem, hogy miként az emlékem a golden retriever rottweiler keverék ebről, ami késik sem múlik

Author: Farkas Norbert

Farkas Norbert vagyok, magyar irodalom és nyelvészet szakos egyetemi hallgató. A művészet életem jelentős hányadát végigkísérte, és több ágazatban volt szerencsém kipróbálni magam a néptánctól kezdve a színészeten át az amatőr dj-zésig. Az írással kapcsolatos ambícióm először 2018 nyarán lángolt fel bennem, kiélni pedig először 2020-ban nyílt alkalmam. Mint író, az alkotással határozott célom az emberek szórakoztatása és az olvasás, mint hobbi újranépszerűsítése.