Dohánybolti koraesti útból hazafelé tartván megálltam menet közben az Akácfa utca sarkán. Egy oszlopnál láttam két kutyust heverni, kedvem támadt őket megszeretgetni
Az egyik egy goldi és egy snau keveréke volt hosszú, szálkás aranybarna gofriszín kabáttal, a másik pedig egy kis créme caramel bundás bischon havanese
Ahogy megkíséreltem kapcsolatot teremteni velük, fényre derült sóskaramell s nádcukorszín szemük. Nemesien, modorosan bundájukhoz nyúltam, majd ártatlan arcukat megcirógattam
Fejükkel s egész testükkel is nekemdőltek. Egy rövid ezredmásodpercre elgondolkodtam, a lányoknál, meg suliban miért nem számítok ennyire nyerőnek?
Ám nem sokat kattogtam ezen, mert úgy döntöttem inkább e kellemes helyzetet amennyire csak lehet, sőt tán annál jobban is: kiélvezem. Hisz, oly rövid az élet, magunkhoz kell ragadni a jót, és a szépet
Velük telt az est hátralévő része, mígnem az ég kagylókékje váltott bmw-kékre. Kilenc óra lévén tova kellett állnunk, de szerencsére egymást aznap nem utolsó alkalommal láttuk: azóta is egymást szinte mindennap látjuk
Author: Farkas Norbert
Farkas Norbert vagyok, magyar irodalom és nyelvészet szakos egyetemi hallgató. A művészet életem jelentős hányadát végigkísérte, és több ágazatban volt szerencsém kipróbálni magam a néptánctól kezdve a színészeten át az amatőr dj-zésig. Az írással kapcsolatos ambícióm először 2018 nyarán lángolt fel bennem, kiélni pedig először 2020-ban nyílt alkalmam. Mint író, az alkotással határozott célom az emberek szórakoztatása és az olvasás, mint hobbi újranépszerűsítése.
