Álmokat szőni jöttem a világra,
Talán meg sem élem és mind hiába.
Küzdök, harcolok, üvöltök míg testem bírja, Magányos éjszakán a Halál nevem hívja.
Esedezek neki hisz annyi tervem van még,
Nem érzem, hogy nekem itt lenne a vég.
Nagy dolgot teremtek egyszer érzem belül, Megjelenik Ő és jelenlétével a levegő lehűl.
Oda adom hát a lelkem, adj helyette időt, És én kiállok és kiáltok mitől minden kidől. Letarolok, felégetek mindent körülöttem,
Hiába a betegség mi lekényszerültet.
Author: Gora Patrícia
Gora Patríciának hívnak, 19 éves vagyok és Szegeden élek. Van egy alap betegségem ami miatt kerekesszékes vagyok és ezért más szemmel nézem a világot. Valószínűleg emiatt fordultam az íráshoz is. Már kiskorom óta írok kis verseket vagy történeteket viszont csak most kezdtem el nyitogatni a szárnyaimat, pályázatokra jelentkezni és sikert próbálni a verseimmel vagy novelláimmal. Nekem az írás a mindenem, ha már csak egy valaki tud azonosulni az érzésekkel amikről írok, akkor én már boldog vagyok.
Egy válasz
Kívánom, hogy sikerüljön legyőzni a betegséget!
Szeretettel: Rita