NEM LEHET
Vad voltam neked,
ismeretlen.
Hajlíthatatlan,
neveletlen.
Kezedből nem ettem,
hívó szavadra nem füleltem,
kérésedre nem hajoltam,
szemedbe néztem
mozdulatlan…
Magamat neveltem,
szabadon szerettem.
Mindhiába a keret,
a lelket megkötni nem lehet,
s mindmáig, ha feljön a hold:
ösztön szólít,
testem szorít,
szűköl, nyüszít,
borzol, vonyít,
tépáz, hasít,
üvölt, szakít.
Vad lélek-árnyék
bércre vetül,
szinte repül,
völgy ölén
szép, délceg farkasokkal fut.
/kép forrása: Pixabay/
Author: Adorján L. Zoé
Köszönöm az Irodalmi Rádiónak, alkotótársaimnak, hogy része lehetek e közösségnek, amelynek nagy örömmel lettem tagja. Vannak pillanatok, amelyek beleégnek az emlékezetünkbe. Pillanatok, amikor valamiféle határtalan erő, kiterjedés és újból átélés lesz úrrá rajtunk. Átélt pillanatok, amelyek újjászületve az írásban testesülnek meg… és vannak pillanatok, a még meg nem éltek, amelyekkel sarjadó írásaink halmoznak el. Mindannyian írunk és olvasunk a kiapadhatatlan forrásból, ahol: Mindig miénk a pillanat! Teljességében…
2 Responses
tűz és víz. amikor a tűz záporoz és a víz éget, amikor a tűz hűsít és a víz lángol…
üdvözlettel: Gábor
tűz és víz: tűz a jégben, fagy a lángban (sehogy sem jó)
nem marad más: tűzesőben lángolás
üdvözlettel: Zoé