A szavak, mint az őszi levelek, a földre hullanak.
Elhagyottak, szépek, melyek egykor színt adtak az álmoknak.
Most csak árnyak, mit a szél sodor.
S csendes fájdalom, mit a szív hordoz.
A híd, ami összeköt minket, most romokban, csak néhány emlék maradt fenn.
Szemekben könny, de senki sem látja.
A reménynek falán repedések, kérdések maradnak, válaszok nélkül.
A nevetés, mit együtt gyűjtöttünk, most üres falak között visszhangzik.
Egy tükör, mi csak az árnyakat mutatja.
Ami volt…Az most mind eltűnt.
Egyedül járom a múlt utcáit.
Mégis, a lélek nem adja fel.
Bár a csalódás mély nyomot hagyott, keresem a fényt a sötétségben.
Mert minden vég egy új kezdet is, s talán…
A sebekből…Erő születik.
Author: Varga Bianka Luca
Varga Bianka Luca vagyok 2008. 08. 18-án születtem Budapesten, jelenleg Karcagon élek. Magyar-történelem szakon tanulok a Karcagi Nagykun Református Gimnáziumban. Szeretek olvasni, zenét hallgatni és 2020-ban kezdtem el írni, először csak rövidebb történeteket. Később elkezdtem hosszabb regényeken, novellákon, illetve verseken dolgozni. Műveimben gyakran kedvenc íróm Stephen King inspirált. Terveim között szerepel, hogy az írással szeretnék foglalkozni, ezért remélem, hogy a hobbim majd a későbbiekben a munkámmá válhat.
2 Responses
„Bár a csalódás mély nyomot hagyott, keresem a fényt a sötétségben.
Mert minden vég egy új kezdet is, s talán…
A sebekből…Erő születik.”
Remek sorok. Nem szabad feladni soha!
Szeretettel: Rita
kedves BiLuc, egy lehetséges válasz:
https://irodalmiradio.hu/2024/06/24/egyszer-meg/
Gábor