Találkozás Enzóval

  1. 10. 14. második rész

 

Az Egyetem a Tihanyi-félsziget kedvelt

túrahelyszíneinek bejárása

és ezért a kötelező 20 sportórából

5 megadása végett túrát szervezett.

 

A táv nagyrészén már túl lehettük,

s mint kutya a Szaharában, úgy lihegtünk.

Én legalábbis biztosan.

 

Na de ha már a kutyánál tartunk,

épp a Tihanyi Bencés Főapátságnál haladtunk,

mikor egy épp távcsővel a szabad madári távlatba

tekintő úri ember ebe kíváncsian kezdett szaglászni

csuklóm fele

 

Szarvasgombaszín szivacs orra ahogy megbökdösött,

azonnali hatállyal végrehajtandó simire ösztönzött.

Lágyan ujjaimnak csapta párizsi szelet fülét,

alázattal karom alá hajtotta fejét

 

Rókagombasárga nemesi bundája, legalább oly gyönyörű volt,

mint a helyszín pompás kilátasa. Nem volt menekvés,

bár nem is állt szándékomban, megdédelgettem ott,

azon nyomban

 

Oly fényes napsugárként ragyogott fel tarjabarna szeme,

akár tudósnak, bölcsésznek egy heuréka pillanatban.

Menten elállt tőle az ősz közepének vihart hozó szele.

Akkor láttam először, de olyan ismerős volt, hogy elgondolkodtam:

 

–Valahol én őt már látni véltem korábban, vagy csak menet közben

édes álomra szenderültem, mert az úton elálmosodtam?

 

Hisz mintha maga a bölcs Enzó lenne Garth Stein

regényéből és Simon Curtis az alapján készült filmjéből.

Azt viszont tudtam, hogy az eb ottléte nem a véletlenek

egyik vak vágánya, hisz nem először talált már meg annak csodája,

hogy akit korábban filmen néztem annak egy hasonmása

visszapillantott rám az élet folyamán

 

A momentum teljes megélésének hevében

mancslenyomatot autogram gyanánt nem kértem,

órákon át ott lettem volna még, de tovább kellett lépnem,

a túrán végigérnem, s hazatérnem.

 

Megfogadtam, alkalom adtán megyek majd arra

annak reményében,

hogy a kedves ebet akár az apátságnál,

akár az erdő mélyén újra látni vélem

Farkas Norbert
Author: Farkas Norbert

Farkas Norbert vagyok, magyar irodalom és nyelvészet szakos egyetemi hallgató. A művészet életem jelentős hányadát végigkísérte, és több ágazatban volt szerencsém kipróbálni magam a néptánctól kezdve a színészeten át az amatőr dj-zésig. Az írással kapcsolatos ambícióm először 2018 nyarán lángolt fel bennem, kiélni pedig először 2020-ban nyílt alkalmam. Mint író, az alkotással határozott célom az emberek szórakoztatása és az olvasás, mint hobbi újranépszerűsítése.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Karácsonyi csoda (1992. december) Vártuk születésed, Isteni Gyermek, s akkor egy másik kisgyermekért karmait nyújtotta a mélység és a földön nem volt, csak sötét… Nem

Teljes bejegyzés »

Van még valahol Öltsük fel most remény-ruhánk, bár szakadt, s tépi fekete szél. Mindenfelől rág szennyes szája, lelkünk vacogva alig él. Kapaszkodjunk angyali szóba, süket

Teljes bejegyzés »

Lesz-e még

Lesz-e még, mondd, egyszer hópihe orrodon, csillagként kavargó hófehér oltalom? Lesz-e még távoli füst ízű üzenet, föld -langyos békesség, szívhez-szív felelet? Lesz-e még nyugtató arany

Teljes bejegyzés »

Jajj neked ifjúság!

Jajj neked ifjuság! A tinta lázong kezemben, egyre csak lázong mikor soraim írom, üzennék az egész világnak hallgatnak-e rám ,bár a végem közeleg mégis gyorsan

Teljes bejegyzés »
Kiadványok
Farkas Norbert

Uszi

2020. május 28-at írtunk. S örömére annak, hogy még végetért egy hosszú online oktatásbeli nap, s végre (igaz korlátozottan), de ki lehetett mozdulni, megtettem, s

Teljes bejegyzés »

Minden évben eljön egy nap

Author: Tornyai Noémi Kisiskolás koromtól kezdve írok verseket és meséket, amiket mindig nagy örömmel olvastam fel a testvéreimnek. A gimnáziumi és egyetemi évek alatt inkább

Teljes bejegyzés »