A végtelen út, s a tó mélye,

Összeér a pillanat megtört fénye.

Ahogy a sín kanyarog a parton,

S a víz felett lebeg a nyári alkony.

 

 

A sínen nyugszik egy régi kalap,

Rozsdás vasak közt, hol megállt a nap.

Hordta egy lélek, ki messzire ment,

De a kalap itt maradt, mint halk üzenet.

 

 

Csengő habok közt elmerülök,

Ruhástul sétálok, mélybe szökök.

Lábujjhegyen lépek a víz alján,

Selymes csend ölel, ahogy egy bársony nyaklánc.

 

 

A víz súlya nyom, de én könnyedén,

Lebegve járok, mint egy álomlény.

Az alján puha homok, s halk sóhaj,

A világ itt lent nyugodt, oly fényes, mint a hollóhaj.

 

 

 

 

A víz tükrén egy hűtlen arc néz vissza,

Hideg tekintet, melyben látszódik régi bűnök titka.

Kérdő szemek, melyek szinte vádlón szólnak,

„Te vagy az, ki egykor elhagyta a nyugalmat?”

 

Próbálom lerántani, magamról, lehántani,

Tapad, mint egy árnyék, de a lelkemnek már nem tud ártani.

Minden mozdulatom lassú küzdelem,

Lent a víz alatt, hol a szabadság büntetlen.

 

Ahogy a harc véget ér, a víz lassan tisztul,

Tükörképem elmosódik, a fájdalom is kihuny,

Megbékélek végre, elmém megnyugszik,

S a hűtlen arc helyén most csak béke virágzik.

 

 

A sínek mentén, hol elhal a zaj,

Csak én maradok, és egy ősi dal,

Kalapom ott vár, s én lehajolok,

Hogy felvegyem, s új útra indulok.

 

 

Mahler Csaba
Author: Mahler Csaba

Mahler Csaba vagyok, harminckilenc éves író és költő, Gyomaendrődről, ahol családommal – feleségemmel és kisfiammal – élek. A versírás számomra már 2008 óta fontos része az életemnek, amikor megjelentek első alkotásaim, melyeket egy kis kötetben örökítettem meg. Az élet mélyebb rétegei és érzelmei már fiatalon inspiráltak, és ezek az érzések gyakran visszaköszönnek a verseimben. 2014-ben megismertem feleségemet, Katica személyében, aki mellett kreatív energiáim igazán szárnyra kaptak. Közös alkotásaink a helyi újságban is megjelentek, majd 2016-ban létrehoztuk a Gyomaendrődi Toll nevű havilapot, ami kulturális értékeket közvetített a város számára. Miután kisfiunk, Magor megszületett 2017-ben, szüneteltettük az újságírást, hiszen ő igényelte minden figyelmünket. Mivel munkám sok időmet elveszi, ritkán van alkalmam írni, de amikor tollat ragadok, fantáziám szabadon áramlik. Verseimet gyakran mély érzelmek ihletik, egy-egy dal, kép vagy érzés által. Megzenésített verseim – mint például „Pillantás” és „Eltévedve” – különösen fontosak számomra, és a szeretet, a szerelem vagy az összetartozás érzését közvetítik. Egyedül, csendben szeretek alkotni, ilyenkor gondolataim mélyre áshatnak, költői képeim pedig gyakran titokzatosak és sejtelmesek. Alkotásaimban mindig egy darabot adok magamból az olvasóknak vagy a zenén keresztül a hallgatóknak. Hobbim a vers- és szövegírás, és hiszek abban, hogy az irodalom és a mesterséges intelligencia jól kiegészíthetik egymást. Youtube csatornámon megzenésített...

0