Fekszem a polcon, de nem vagyok egyedül,
Hogy ki vagyok, nemsokára talán majd kiderül.
Össze vagyok csukva, Kikéne nyújtózni,
A többiektől nem férek, odébb kell húzódni.
Másfélék vagyunk mi, többféle anyagból,
Vékony, vagy vastagabb, ki milyent parancsol.
Egy francia grófnőnek, köszönhetjük életünk,
Igy, felfigyelhetnek ránk, arra is, hogyan segítünk.
Van, ki csak jelez, van úgy, hogy pásztázunk,
Ingázni is szoktunk, a tömegbe járkálunk.
Akadályba ütközünk, vagy kerülünk másokat,
A lépcsőhöz csapkodnak, jó felé emelik lábukat.
A taktilis jelekkel, nem vagyunk haverok,
A gazdánknak segítünk, na, vajon ki vagyok?
Jó, kicsit segítek! Fehér a színem, a végemen műanyag,
Lehet az egyenes, vagy görgős, hogy guruljak.
Kitaláltad biztos, a fehér bot vagyok,
Kik a gazdáink? Hát az alíglátók és Vakok!
Author: Pesa Anna Mária
Pesa Anna Mária 67 éves látássérült (aliglátó) nyugdíjas vagyok. Fiatal korom óta fejezem ki az érzelmeimet rímekben. Előszőr a bánatomat, majd később már az örömöket is sikerült ebben a formában kiönteni az emberek felé. Nagyon szeretem a gondolataimat versek és kis szösszenetek formájában megosztani. Minden napi apró kis szépségeket látván késztetést érzek arra, hogy rímekbe foglaljam őket. Nem segítettek tanárok, csupán a saját gondolataimat, élményeimet szeretném átadni az embereknek. Ezért is köszönöm a lehetőséget, hogy az Irodalmi Rádió szerkesztői, Zsoldos Árpád, és Adrienn, alkalmat adotak erre a lehetőségre.