Egyszer volt, hol meg nem, egy napszemüveg. Valahogy mindig máshova került, nem volt helye, ahol megtalálható lehetett volna. Rendetlenség uralta a házat. Minden mással is hasonló volt a helyzet. Kiskorában elkényeztették Lujzikát, mindent megcsináltak, elintéztek helyette a szülei. Telt az idő, és Lujzikából, már felnőtt Lulu lett. Egy balesetben meghaltak a szülei, a 20 éves leányzó pedig árván maradt. Igaz, életben, de a balesetben megvakult. Amikor megtudta, hogy az állapota végleges, az életösztöne arra kényszerítette, hogy segítséget keressen. Az égiek vele voltak, mert hamar egy igaz barátra talált. A fiú, pár évvel volt idősebb Lulunál. Az utcán sétálva szép párt alkottak. Robi vidám természetű lévén, sokszor megnevettette a lányt. Lulu észre sem vette, és már nagyon jól boldogult vakon is. Nagyon boldog volt Robival. A régi barátok eltütnek Lulu életéből, de Robinak köszönhetően, új barátok vették körül. Már másik munkahelyen dolgozott, szórakozni járt Robival, és a barátokkal. A házból kiűzte a rend, a rendetlenséget, mindennek helyet talált Lulu. Még nem lakott együtt a két fiatal, de már öt éve elválaszthatatlanok voltak. Robi az ötödik találkozási évfordulóra meglepetés vacsorára hívta meg Lulut. A hölgy izgatottan készült az estére. Kifestette magát, és egy koktél ruhát öltött magára, hiszen tudta ünnepelni mennek. Barátai jöttek érte, és a Dunán, egy hajóra vitték amely zenés romantikus étterem volt. Vacsora előtt, Robi letérdelt Lulu előtt, szerelmet vallott, és megkérdezte.
– Drága szerelmem hozzá jössz feleségül egy vak fiúhoz?
2024.09.09.
Author: Pesa Anna Mária
Pesa Anna Mária 67 éves látássérült (aliglátó) nyugdíjas vagyok. Fiatal korom óta fejezem ki az érzelmeimet rímekben. Előszőr a bánatomat, majd később már az örömöket is sikerült ebben a formában kiönteni az emberek felé. Nagyon szeretem a gondolataimat versek és kis szösszenetek formájában megosztani. Minden napi apró kis szépségeket látván késztetést érzek arra, hogy rímekbe foglaljam őket. Nem segítettek tanárok, csupán a saját gondolataimat, élményeimet szeretném átadni az embereknek. Ezért is köszönöm a lehetőséget, hogy az Irodalmi Rádió szerkesztői, Zsoldos Árpád, és Adrienn, alkalmat adotak erre a lehetőségre.
Egy válasz
Fantasztikus írás volt és a csattanó a végén! Igazán könnyfakasztó, szép szerelem. Nem látni a másikat, csak érezni őt. Borzalmas és hatalmas megrázkódtatás lehetett elveszíteni a szülőket és a látást is. Aztán jött Robi, a lánykérés és a döbbenet, hogy ő se lát.
Szeretettel: Rita