Vívódás

Kihunyt a fény, és csend van körülöttem,
De nem félek, mert itt vagy mellettem.
De mégis, hogyan éljek így tovább?
Megtanítod nekem, s vigyázol rám?

Tán segítenek, az emlékek,
Nem könnyű, nagyok a tétek.
Hogyan is kezdjem, mire gondoljak?
Igen megvan, a nap melege, hogyan is hat?

Már emlékszem, emlékszem, a forró sárga színére,
A víz, hideg kékségére.
És a hangok, a hangok hova tűntek?
Fel kell idéznem őket.

Fiatalon sokat táncoltam,
Igen, a zene, a zene mindenhol ott van.
Hallom is már a hegedű hangját,
Szívhez szól, ahogy a vonó fel, s alá jár.

Sír a lelkem, de felrázom magam,
Hiszen az élettől sok mindent kaptam.
Sorstársak, kik barátok is egyben,
Mellettem állnak, egy jó közösségben.

Hisz van családom is, kik szeretnek,
Ők látnak, és hallanak is engem.
Mi mindannyian, egészek vagyunk,
Miénk a világ, hisz bele tartozunk.

Author: Pesa Anna Mária

Pesa Anna Mária 67 éves látássérült (aliglátó) nyugdíjas vagyok. Fiatal korom óta fejezem ki az érzelmeimet rímekben. Előszőr a bánatomat, majd később már az örömöket is sikerült ebben a formában kiönteni az emberek felé. Nagyon szeretem a gondolataimat versek és kis szösszenetek formájában megosztani. Minden napi apró kis szépségeket látván késztetést érzek arra, hogy rímekbe foglaljam őket. Nem segítettek tanárok, csupán a saját gondolataimat, élményeimet szeretném átadni az embereknek. Ezért is köszönöm a lehetőséget, hogy az Irodalmi Rádió szerkesztői, Zsoldos Árpád, és Adrienn, alkalmat adotak erre a lehetőségre.