A segédeszköz bolt fiókjában fészkelődött egy vékonyka, gyenge kis kampós fehér botocska. Őt Vékonynak hívták.
– Miért, nem maradsz nyugton? Egész nap mozgolódsz, mint egy
sajtkukac!
Szólt rá, egy vastagabb, erős hangú és alkatú női fehér bot. Neki nem volt kampója, de fehér műanyaggal végződött. A neve Cipős volt.
– Mert unatkozom, és gondolkodom ugyanis volt egy álmom.
– Azért nem kellene ficánkolnod. Táncoltál talán az álmodban?
– Gúnyolódik, mindig csak gúnyolódik.
Motyogta sértődötten a kis vékony, de már rá is kezdett a –
mondandójára.
– Nagyon is szép álmom volt elmeséljem?
– Na meséld hiába kérlek, hogy hallgass el, úgyse bírod ki.
– Remélem, nem lesz hosszú, mert nem hallom mi folyik a boltban.
Szólalt meg egy másik. Ő még vastagabb és erősebb volt Cipősnél is. Persze, mert férfi bot volt Erős.
– Ne izgulj meghallod, ha vevő jön a nagy hangoskodásmól.
Meg aztán nyitják a fiókot is, ha minket keresnek.
Nyugtatta meg Erőst, Cipős.
– Naaa… mondhatom, már? Még a végén elfelejtem.
Türelmetlenkedett vékony.
– Nincs olyan szerencsénk. Kezdd el végre.
Mormogta Erős, vékonynak.
– Szóval, azt álmodtam, hogy olyan vagyok mint te Cipős, meg olyan
is mint Erős. Mindenki csak engem akart megvenni, marakodtak
értem. Gyönyörű, és erős voltam, nem ilyen csúnya kampós,
gyenge.
Nagy csend támadt, mikor Vékony befejezte a meséjét. Annyira, hogy behallatszott az eladó gépelése a fiókba.
Aztán szinte egyszerre szólalt meg, Cipős és Erős.
– Ne mondj ilyeneket! Ne akarj más lenni. mint ami vagy.
– Nem kell neked erősebbnek, vastagabbnak lenned.
s folytatta. Mondta cipős, erős meg csak helyeselt.
– Gondolj csak bele vékony, te vagy a legszerencsésebb mindannyiunk közül. Téged fog meg legelőszőr a gazdád, és veled lesz legelőszőr biztonságban az utcán. Csak fog majd a kezében, vagy a karjára akaszt. Az emberek neked egy szép nevet is adtak. Úgy emlegetnek, hogy jelző bot.
– Bizony, minket csak fehér botnak hívnak, csak akkor teszik hozzá, hogy női vagy férfi mikor kérnek a vásárláskor. Téged majd nem csapkodnak a földhöz, lépcsőhöz sem. Hercegnő módjára nézhetsz szét a világba a látássérült gazdád kezében. Inkább nekünk lehetne irgykedésre okunk rád, ha olyanok lennénk. Igaz Cipős?
Fejezte be mondandóját Erős.
– Bizony, mi nem irígykedünk, hiszen boldogok vagyunk, hogy segíthetünk az alíglátó és vak embereknek a közlekedésben.
Azt sem bánjuk, ha gurulós műanyagot tesznek a végünkre, hogy ne akadjunk be a járdán minden résbe. Erős is azért hallgatózik, mert már nagyon várja velem együtt, hogy megvegyenek bennünket.
Fejezte be beszédét Cipős. De még hozzá tette.
– Nagyon jó segíteni a látássérülteknek. Mint hallottad Vékony, mindhárman nagy segítségükre lehetünk. Te, pont a gyenge, vékony, kampós kis testeddel, mi meg azzal amilyenek vagyunk.
Soha ne akarj más lenni, mint ami, vagy aki vagy!
Pesa Anna Mária 2024.10.15.
Author: Pesa Anna Mária
Pesa Anna Mária 67 éves látássérült (aliglátó) nyugdíjas vagyok. Fiatal korom óta fejezem ki az érzelmeimet rímekben. Előszőr a bánatomat, majd később már az örömöket is sikerült ebben a formában kiönteni az emberek felé. Nagyon szeretem a gondolataimat versek és kis szösszenetek formájában megosztani. Minden napi apró kis szépségeket látván késztetést érzek arra, hogy rímekbe foglaljam őket. Nem segítettek tanárok, csupán a saját gondolataimat, élményeimet szeretném átadni az embereknek. Ezért is köszönöm a lehetőséget, hogy az Irodalmi Rádió szerkesztői, Zsoldos Árpád, és Adrienn, alkalmat adotak erre a lehetőségre.