„A magyar hősök emlékünnepét május utolsó vasárnapján tartják azokra a magyar katonákra és civilekre emlékezve, akik az életüket áldozták Magyarországért. ”
Meghajtjuk fejünk előttetek..
Hős katonák, és hősök kik nem viseltetek egyenruhát.
Ti! Akik mindent feláldoztatok, magyar hazánkért véretek ontatott.
Háborúban vagy csupán egyszerű rongyosként, buzgó, tűzes hitetek vitt előre.
Hazát s e nemzetet óvni kell, bennetek a hűség így kapott erőre.
Még akkor is ha a sors igazságtalan, nehéz és kegyetlen.
A magyar függetlenség, népünk fennmaradása, ott dobbant szívetekben.
Nem volt idő, egy pillanatra sem volt tétova habozás.
Makacsul álltátok a vihart, tudván itt a vég, s jő a nemes önfeláldozás.
Meghajtjuk fejünk előttetek, neveitek hálaimáinkban fonjuk.
S azok, kik névtelen hősként távoztatok, imáinkat értetek is mondjuk.
Ti már örökkön fent ragyogtok a magyar égen, mint fényes csillagok.
Élen jártok előttünk a lángot örököltük, már lelkünkben lobog.
2024.05.21.
Felföldi Lajos
Author: Felföldi Lajos
Felföldi Lajos vagyok. Már gyermekkorom óta írok verseket. Ám hosszú évtizedek múltak el írás nélkül. 2019 óta viszont elég aktívan indult el az áradat. Azóta sorban születnek amatőr verseim. Köszönet az Irodalmi Rádiónak, mert már pár művem megjelent antológiáiban. Folytani szeretném az írást, számomra egy lelket gyógyító és erősítő kúra!
