Néha…, vers, videó

A verses antológiában jelent meg. A videót Kakasy Dóra színművész mondta fel, már jóval több, mint 1000 megtekintése volt

Torma István: Néha...

Amikor
	kicsi virágok bomlanak,
	a széltől borzolt levelek alja ezüstös,
	két levél összetapad,
	a moha puha tapintású,
	a fű hátoldala finoman érdes,
	fenyőillat van,
	a fáról leeső toboz koppan,
	az ág megroppan,

Amikor
	a fecskék vijjognak,
	katica rebben a kezemről,
	a kis gyík fényesen néz rám,
	bogár mászik az ágon,
	a pókháló száll,

Amikor
	a víz a forrásból kibuggyan,
	a síkság véget ér,
	a visszhang nem felel,
	az ösvény eltűnik,
	a föld megindul,
	a hegy leomlik,
	a föld megreped,
	az ér elapad,
	a fal megremeg,
	homok van a szememben,

Amikor
	kék az ég,
	a fehér is kifakul,
	telihold van,
	a kútban fény csillan,
	a harmatcsepp odasimul,
	a fecskék elrepülnek,
	a víz felszínét szél fodrozza,
	köd úszik a fák között,
	sárgulnak a levelek,
	gomolyognak a felhők,
	a felhő eltakar,
	bátortalanul süt a nap,
	a hideg szél kihűti testemet,
	látszik a lehelet,
	nagy pelyhekben hull,
	deresek a fák,
	ropog a hó,
	jég vonja be a kis vizet,
	a kéz hideg marad,
	az ég kitisztul,
	a felhő elrohan,

Amikor
	a toronyból messzire látni,
	levél árnyéka remeg a falon,
	a gondolat csapong,

Amikor
	a vers készül,
	a szó testet ölt,

Amikor
	a függöny felszalad,
	születik valami,
	a színész meghajol,
	meghat a siker,

	hangolják a zongorát, próbál a zenekar,
	a húr elszakad,

Amikor
	a parázs felizzik,
	frissen sül a kenyér,
	a leves gőzölög,
	a kávé meleg,
	a forralt tej kicsurran,

	a nők haja szépen befont,

Amikor
	a kéz simogat,
	az arc kipirul,
	az öröm kibuggyan,
	a simogatás megpihen,
	hirtelen csend lesz,
	a váratlan betoppan,
	a mosoly lehervad,
	a sértés eltalál,
	a szó félbemarad,
	a szem könnyes lesz,
	a fonál elszakad,
	valami elveszett,
	a levél elmarad,
	a beszéd elhalkul,
	a tekintet tétova,
	elbizonytalanodom,
	a hamar sokáig tart,
	a remény szertefoszlik,
	tapintható a némaság,
	karácsony este sírhatnék,

Amikor
	a gyűrött kisimul,
	a talány megoldódik,
	kattan a lehetetlen,
	billen a véletlen,
	a sor kettéválik,
	páros a páratlan,
	a gondolat megfogan,
	a könnyebb a nehezebb,
	a hangom remeg,
	az átok megfogan,
	a kezdet véget ér,
	széttart a párhuzamos,
	széthasad a barátság,

Amikor
	a seb belobban,
	a láz felszökken,
	a rossz megzavar,
	az akarat nem akar,
	a bátorság elhagy,
	itt belül valami megpattan,

	az előadás félbemarad,
	a tömeg elhallgat,
	a fény megremeg,
	a majd egyszer csak itt van,
	már nincs tovább,

akkor – bevallom – nem mindig gondolok Rád

Author: Torma István

1947. ápr. 13-án születtem Újpesten, most már 26. éve Borsodban élek, Kazincbarcikán. Itt is van családom, és Budapesten, környékén is. Ott két lányom van, felnőttek, a nagyobbiknak 2 lány unokája, huszonévesek. Bár kamasz koromban már írtam verseket, de műszaki pályára készültem. Kutatóintézetekben dolgoztam, kísérleti fizikával, majd műszertervezéssel, majd egyre inkább számítástechnikával foglalkoztam. Évtizedekig számítógép programokat írtam egészen nyugdíjas korom környékéig, egy pár évig még nyugdíjasként is. Visszatérve: Írtam verseket, de elégettem, majd fotóművésznek készültem, a Budapesti Tavaszi Fesztivál fotópályázatán a legjobb klasszikus portré díjat nyertem, de mindent elégettem. 26 évig írtam a fióknak, ez idő alatt senkitől semmilyen segítséget, biztatást nem kaptam. Az elmúlt években viszont már körülbelül 70 írásom jelent meg, már nem számolom. Havonta jelenek meg a Kalamáris és a Litera-Túra irodalmi oldalakon. A SzövetIrodalomban, egyik hónapban a 116 írás közül elnyertem a legjobb írás címet. Másfél év alatt három könyvem jelent meg, az Örökmozgó c., a Remittenda c. és most a Okosak, szépek. Verseket is írtam, a feltörő érzelem íratta velem, de 20 évig senkinek nem mutattam. Egyik versem, a Néha… több, mint sikert aratott, a videóját már több mint 1000-en látták. Szerkesztőm bátorított, hogy írjak, mert jók, közli is mindig. Öt antológiában szerepel írásom, versem, még...