Rabul ejtő

Szeretem, ahogy halkan mormolod

A soraimat,

Megidézve az általuk leírt varázslatot,

Alakot formálva a szavaknak.

 

Szeretem, ahogy ajkadra veszed

Minden játékomat, amit

A szavakkal játszok,

Így formálva át a valóságot.

 

Suttogva húzod magadra

A rímek alkotta takarót,

Mint megmásíthatatlan mozdulat,

Így becézi ajkad alkotásaimat.

 

Olvasd hangosan fel nekem

Adyt, Kosztolányit és Szabó Lőrincet,

Ahogy ők öntötték formába

A megfoghatatlant,

Szavaik szelíden simogatják lelkem,

Ahogy elragadnak.

 

De legjobban azt szeretem,

Mikor szemeddel szemembe kapaszkodsz,

És várod, hogy elmondjam,

Hogyan is látom én ezt az

Érthetetlen világot.

 

Petőh-István Jennifer
Author: Petőh-István Jennifer

Petőh-István Jennifer vagyok. „Az őszi ég alatt” című pályázaton való sikeres részvételem óta nagy örömömre szolgál, hogy az Irodalmi Rádió állandó szerzői közé tartozhatom! 1994-ben születtem Vásárosnaményban, a Tisza partján fekvő kisvárosban. Tizenöt éves korom óta foglalkozom versírással, és hálás vagyok az eddigi lehetőségekért, hogy nyomtatásban is megjelenhettek verseim, úgy, mint: A Marsbook Kiadó gondozásában megjelent Involúcióink antológiában „Tavasz” című versem, Fényvesztve antológiában „Várakozás” című versem, valamint a Talentum House Kiadó Papírszárnyak nevet viselő antológiájában „Extázis” ès „Stagnálás” című verseim. Jövőbeli céljaim egyike, hogy a saját, önálló verseskötetem is a kezemben foghassam, és írásaimat továbbra is megoszthassam mindazokkal, akik örömüket lelik azok olvasásában. Számomra az írás egyfajta létszükség, amely olykor a legváratlanabb helyzetekben lep meg, amikor a szavak gyors egymás utánban áramlanak hozzám. Máskor viszont, hetekig nem találom a helyem az alkotás világában. Azt hiszem, ez is olyan, mint az életben minden, ami velünk történik: a maga módján, a maga idejében talál ránk, amiről addig nem is tudtuk, hogy hozzánk tartozik.

Megosztás
Megosztás

2 Responses

    1. Köszönöm, hogy olvasta a versem, és igen, valóban fontos!:) Sokszor ez jelenti a legtöbbet, amit kaphatunk.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Kipróbáltuk az orosz telet

– Gyerekek! Ismét lehet Szovjetunióba utazni tanulmányi gyakorlatra! – kiáltotta el magát a főiskolás csoportvezető az egri tanárképzőn. – Nosza, pályázzuk meg ezt a lehetőséget!-

Teljes bejegyzés »

Megszentelt helyek

Régi kolostor harangtornyában néha még megszólal a rozsdás kis harang. A nemlét csendjét nem zavarja már rajta kívül sem ima, sem más földi hang.  

Teljes bejegyzés »

Karácsonyi csoda (1992. december) Vártuk születésed, Isteni Gyermek, s akkor egy másik kisgyermekért karmait nyújtotta a mélység és a földön nem volt, csak sötét… Nem

Teljes bejegyzés »

Van még valahol Öltsük fel most remény-ruhánk, bár szakadt, s tépi fekete szél. Mindenfelől rág szennyes szája, lelkünk vacogva alig él. Kapaszkodjunk angyali szóba, süket

Teljes bejegyzés »

Lesz-e még

Lesz-e még, mondd, egyszer hópihe orrodon, csillagként kavargó hófehér oltalom? Lesz-e még távoli füst ízű üzenet, föld -langyos békesség, szívhez-szív felelet? Lesz-e még nyugtató arany

Teljes bejegyzés »

Jajj neked ifjúság!

Jajj neked ifjuság! A tinta lázong kezemben, egyre csak lázong mikor soraim írom, üzennék az egész világnak hallgatnak-e rám ,bár a végem közeleg mégis gyorsan

Teljes bejegyzés »