Már a második emberes hónapban járunk,
Lassan, megint egy új napot zárunk.
Hat óra tájt gyorsabban szürkül az égbolt,
Még látszik az égen néhol egy fényfolt.
Megint elszaladt egy nap ebből a hétből,
Búcsúzhatunk mára lassan a fénytől.
Sötétedig, gyönyörű kék az ég felettünk,
A mai napon is csináltuk, amit megtehettünk.
Házakon az ablakok itt ott már világítanak,
A sötét utcákban, mint a szentjánosbogarak.
Később felgyulladnak az utcai lámpák is,
A félhomály egyes helyeken, már – már sátáni.
2024.10.22.
Author: Pesa Anna Mária
Pesa Anna Mária 67 éves látássérült (aliglátó) nyugdíjas vagyok. Fiatal korom óta fejezem ki az érzelmeimet rímekben. Előszőr a bánatomat, majd később már az örömöket is sikerült ebben a formában kiönteni az emberek felé. Nagyon szeretem a gondolataimat versek és kis szösszenetek formájában megosztani. Minden napi apró kis szépségeket látván késztetést érzek arra, hogy rímekbe foglaljam őket. Nem segítettek tanárok, csupán a saját gondolataimat, élményeimet szeretném átadni az embereknek. Ezért is köszönöm a lehetőséget, hogy az Irodalmi Rádió szerkesztői, Zsoldos Árpád, és Adrienn, alkalmat adotak erre a lehetőségre.
