Halottjainkról emlékezünk meg ma,
Virágokat viszünk a sírjaikra.
Van, aki csak ilyenkor, van, aki soha,
Emlékezni akar a családtagjaira.
Úgy gondolom egy évben egyszer,
Kibírja mindenki, de nem kényszer.
Arcukat feledtük, de velünk maradnak,
Amit életükben nekünk adtak.
Élmények velük jók, vagy rosszak,
De az emlékeinkben a jók maradnak.
Hisz jó lenne, ha itt lennének velünk,
S nem a sírjaiknál állva emlékezünk.
Nehéz elfogadni, de mi is elmegyünk,
Akkor majd nem mi emlékezünk.
Ez az élet rendje élünk, s meghalunk,
De elfeledve akkor sem maradunk.
Author: Pesa Anna Mária
Pesa Anna Mária 67 éves látássérült (aliglátó) nyugdíjas vagyok. Fiatal korom óta fejezem ki az érzelmeimet rímekben. Előszőr a bánatomat, majd később már az örömöket is sikerült ebben a formában kiönteni az emberek felé. Nagyon szeretem a gondolataimat versek és kis szösszenetek formájában megosztani. Minden napi apró kis szépségeket látván késztetést érzek arra, hogy rímekbe foglaljam őket. Nem segítettek tanárok, csupán a saját gondolataimat, élményeimet szeretném átadni az embereknek. Ezért is köszönöm a lehetőséget, hogy az Irodalmi Rádió szerkesztői, Zsoldos Árpád, és Adrienn, alkalmat adotak erre a lehetőségre.
2 Responses
„Hisz, jó lenne, ha itt lennének velünk”
Bizony így van.
Szeretetttel: Rita
Kedves Rita!
Köszönöm a hozzászólásaidat.
Jól esnek szavaid.
Hogy van a szemed?
Üdvözlettel
Anna