Amikor a fák elfeküdnek a hűs talajon,
Ne ijedj meg, menj tovább az utadon.
Lásd meg az elhullott falevélen!
Nem állt meg, csillog rajta az élet.
Legyen bármilyen nehéz az út,
Éles és fagyos a szél, mi szemedbe fúj.
Az csak egy új megálló az utadon.
Állj meg, s gondolkodj el! Ott. Magadon.
Author: Árvai János
Árvai János vagyok. Az írói álnevem csak a fantasy műfajokban használom elválasztva azt az egyéb műfajoktól, hiszen mint mindennek ennek is megvan a maga története. Á.M. Jánosként találkozhatnak velem a kedves olvasók. De vajon miért? Ezt máshol megírták már… Ebben a világban Miskolcon születtem, és jelenleg vidéken élek, de a Város a mai napig az életem része. Az érettségimet és később a diplomámat is itt szereztem meg. Az alkotás, ez nem csak az írást jelenti, mindig az életem része volt. Segített az önkifejezésben, feldolgozni azokat a kérdéseket, amelyekre sokszor nincs egyszerű válasz. a történeteim, verseim sokáig a fiókban pihentek, mígnem olvasók bukkantak rá, és a lelkesedésük adta azt pluszt, ami miatt egyre több és több született. „Amíg még van..” című kötetem a legkedvesebb nekem, hiszen ez az első. Egy novellás kötet, melyben a múltból a jövőbe utazhatunk, ami még nem történt meg ugyan, de talán jobb is, ha nem úgy történik meg, mint ahogy az a papírra lett megálmodva. Hiszen: „Amíg még megvan Hiánya nem szúr szemet Csak ha már nincsen”