Nemes eszmécskéknek hullámai zúgnak,
agyakat smirglizve idegeken gyúlnak,
lángjuk összekormol, illatuk émelyít,
a lelkeket marva, fertőbe bémerít.
Van ki bírja szusszal, ájuldozik neki,
handa-banda szózat lelkének isteni.
Koncért se kell küzdjön, hisz dobják elébe,
míg dogmákat mantráz baksisért cserébe.
De vannak ők, kiknek kényesebb a gyomra,
jó ízekre vágynak, s nem a vitriolra.
Figyelnek, kutatnak, új utat keresnek,
jósra fanyalodnak, mást, mit is tehetnek.
Mereng a jós, míg a nagykönyvben fürkészik,
lapozza a jövőt, kik és hogyan végzik,
arcán mosoly suhan, kinyílt a nagyvilág,
illatát ontja szét a legszebbik virág.
Kövessétek mind őt – szól nékik ékesen –,
ott csahol lelkesen, messze a végeken,
a csodák kutyája, két farokkal áldva,
öleljétek gyorsan, ne legyen oly árva.
Ő lesz ki megmenté nekünk majd a földet,
belőle ered az a rengeteg ötlet.
Hallom is hogy küldözi, az éteren át,
a világmegváltó ötletei sorát.
„Új párt kell ide! A kétfarkú kutyapárt,
nem kamunép, kiknek lemeze rég lejárt.
Legfőbb az egészség, sört osszatok ingyen,
attól fontosabb most égen-földön nincsen.
Fessétek a járdát, ne legyen oly szerény,
árulja el színe, hol repedt meg szegény.
Csináljatok rendet várótermek mélyén,
seperjük e helyet, szép legyen a végén.
Dobozokat jobbra, pici rongyot balra,
részeg, ha ott alszik, aludjon a balga.
Szerelem eszközét ne fújjátok már fel,
dobjátok kukába, nyugtot talán úgy lel.
Ajándékul örök élet, szép ígéret,
de ha kevés, ígérjetek még két évet.
Az a két év legyen majd az alkotóké,
űrkilövőt barkácsoljon minden kópé.
Angol tudósok is hirdették ezerszer,
kamupártocskáknak, mi leszünk ellenszer,
kik a saját farkukkal verik a csalánt,
és nem pávatáncra, öltik fel a talárt.
Tegyétek, mit elvállaltok, bármi légyen,
kutyapártot nem érheti semmi szégyen.
Kiáltsunk vivátot jó kis ingyen sörrel,
elbánunk mi akár, ezer, meg egy blöffel.”
Author: Kovács Károly
Valódi nevem Kovács Károly, bár gondolkodtam azon, talán valami feltűnőbb név menőbb lenne. Egy majdnem épkézláb ötletem volt, ami a két nyomtatásban megjelent regénykém szereplőinek nevéből; Ginseng Titusz lett volna, csakhogy a nevetéstől nem tudtam leírni, hát maradtam a réginél. Olyasminek, hogy hol lakom, és hogy ennyi, meg ennyi éves vagyok, azt hiszem semmi jelentősége. Talán úgy jellemezhetném magam, hogy egymástól jó messze lévő két énem próbál betűkkel zsonglőrködni e helyen, bár időnként összetalálkoznak, de mégis… A gondolatot a forma fölé helyező, és a bolondozós betűvető írásai találhatók itt nyitott embereknek. Négy regényem olvasható papír alapú könyvben, és egy színdarabom e-könyvben, amik a Publió kiadónál jelentek meg: Ginseng, Vigye a tűz, Vénusz, a Dugovics Titusz igaz története, és a színdarab, Összeesküvők. Itt a verseimet, és a novelláimat szeretném megmutatni, amiket remélem egyszer papír alapú könyvben is megjelentethetek.