Bizony már november közepén járunk,
Reggel a szitáló tejfehér ködben sétálnk.
A szemetesek alatt a tartalom szétszórva,
A varjak, mit találnak, szedik fel kapkodva.
Több felől zúgnak már a levélsöprő gépek,
Ahol még nem jártak, levélszőnyegen lépek.
Az avarkupacokhoz húznak, a Kutyáim,
Ha bele lépek, elveszek benne, bokáig.
Csípős, nedves a levegő, kipirult az arcom,
Kiskutyámon ruha van, nehogy megfázzon.
Dolgukat végezvén, körbejárunk a parkon,
De még megállunk kicsit, van még egy kis dolgom.
Reggeli mozgás kell Hablatynak, meg nekem,
Eldobom a labdát, visszahozza, én felveszem.
Miközben játszunk, Macika pacsikat osztogat,
Szimatol, kéreget, és jutalomfalatot ropogtat.
Author: Pesa Anna Mária
Pesa Anna Mária 67 éves látássérült (aliglátó) nyugdíjas vagyok. Fiatal korom óta fejezem ki az érzelmeimet rímekben. Előszőr a bánatomat, majd később már az örömöket is sikerült ebben a formában kiönteni az emberek felé. Nagyon szeretem a gondolataimat versek és kis szösszenetek formájában megosztani. Minden napi apró kis szépségeket látván késztetést érzek arra, hogy rímekbe foglaljam őket. Nem segítettek tanárok, csupán a saját gondolataimat, élményeimet szeretném átadni az embereknek. Ezért is köszönöm a lehetőséget, hogy az Irodalmi Rádió szerkesztői, Zsoldos Árpád, és Adrienn, alkalmat adotak erre a lehetőségre.
Egy válasz
Sajnálom, hogy ennyire sötétek a soraid. Most, különösen is, hogy besüt a nap a szobámba, csak árnyékolva tudtam elolvasni. Nem lehetne, hogy fehér legyen a háttér?
Az emberek magányosak, ezért egyre több lakásban élnek a kutyák. Őket legalább sétáltatni kell, így a levegőre kimenni egyfajta kényszer, de erre szüksége van az embernek.
Szeretettel: Rita