Puha talpukban, éles karmuk veszélyes,
Mégis pici korukban, mind olyan édes.
Nem olyan hűségesek, mint a kutyák,
De a pincében, padláson, a dolguk tudják.
Ha kedvük van, bújnak és dorombolnak,
Észre sem veszed, az öledben megnyugtatnak.
Van belőlük is millió fajta, kinti és szobacicák,
Szeretni lehet őket is, nincs baj velük, ha jól tartják.
A régi képeken, gombolyaggal játszanak,
A sötétben, a szemük mindig világítanak.
Ők is aranyos, és hasznos állatok,
Nem szereznek nekünk bánatot.
Author: Pesa Anna Mária
Pesa Anna Mária 67 éves látássérült (aliglátó) nyugdíjas vagyok. Fiatal korom óta fejezem ki az érzelmeimet rímekben. Előszőr a bánatomat, majd később már az örömöket is sikerült ebben a formában kiönteni az emberek felé. Nagyon szeretem a gondolataimat versek és kis szösszenetek formájában megosztani. Minden napi apró kis szépségeket látván késztetést érzek arra, hogy rímekbe foglaljam őket. Nem segítettek tanárok, csupán a saját gondolataimat, élményeimet szeretném átadni az embereknek. Ezért is köszönöm a lehetőséget, hogy az Irodalmi Rádió szerkesztői, Zsoldos Árpád, és Adrienn, alkalmat adotak erre a lehetőségre.